Református Kollégium, Kolozsvár, 1876
13 észlelhető, hanem az összes tudományok messze kiterjedő látköré- re áldásos világot terjeszt vala. Az egyes népek nagyjai közül nem csak a költők, szónokok, államférfiak és bölcselők, hanem a természet-búvárok is éppen a klaszszikus nyelvek szellemének hatása alatt emelkedtek a szellemi tökéletesség azon magas fokára, a melyen elismerő tiszteletünket örök időkre méltán megérdemlik. Mindig igazak lesznek Szepesi Imre nagy tudósunknak eme szavai: „Nem állapíthatta meg előbb Kopernik a napnak mostani rendszerét; nem tehette világhírű felfedezéseit Galilei; nem vethette meg a természettannak alapját örök időre Newton: mig a búvárkodó emberi szellem az ó-világ irodalma által szabad szárnyra nem kapott.“ Igaza van! A klaszszikus nyelvek és azoknak összes termékei törik vala fel az emberi szellem bilincseit és adták a gondolatnak azt a szabadon mozgó röptét, a mely által úgy a természeti, mint a szellemi világnak legmélyebben fekvő, legrejtettebb titkait is képes kifürkészni. Ezeknek tanulmányozása vezetett annak megértésére, hogy a föld oly számtalan, külön állónak látszó nemzetei nem önmagukba zárt, egymástól teljesen független nópcsoportozatok, hanem mind megannyi lánczszemei az egyetemes emberiségnek, a melyhez éppen a szellemnek legsajátosabb tulajdona, a nyelv által vannak fűzve. A klaszszikus nyelvek értetik meg velünk, hogy a jelen a múlttal a legszorosabb lánczolatos összefüggésben van és igy, ha a jelent helyesen akarjuk megérteni, ismernünk kell a múltat és a múltnak amaz életét, a mely éppen a klaszszikus remekművekben tárul élőnkbe a maga nagyszerűségében s a mely- lyel a mai világ változatos élete oly szakadatlan kapcsolatban van, mint a messze elágazó folyó eredeti forrásával. „A mostani emberiség szörnyű mélységbe sülyedne le, ha az ifjúság nem venné útját a nagy ősidők és emberek csöndes templomán keresztül, a későbbi élet vásári sokadalmába. Az ősöket nem ismerni annyi, mint ephemérnek lenni, mely a napot nem látja fejlődni, csak lemenni. Csakhogy ez az ántik templom no legyen az elhasznált szokásoknak zsibvásári boltja,^melyben phrasisokat szellőztetnek s a kegyeletes ereklyéket, a helyett, hogy tisztelnék, csak feldolgozzák és csiszolgatják“ — mondja Jean Paul. Es már, ha a klaszszikus nyelveket ismertük meg azon eszköznek, a melynek észfejtő, kedélyt melegítő és ízlést nemesitő
