Református Kollégium, Kolozsvár, 1876

hatását nem tagadhatjuk; ha ezek az a biztos alap, a melyen a jelen emberiség tudományos miveltsége felépült; ha ezek azon hid, a melyen át juthatunk el csak „a nagy ős-idők és emberek csöndes templomába;“ kérdem: vájjon, éppen nekünk, magyaroknak, nem lenne-e szükségünk amaz eszközre, amaz alapra és hidra? Yajjon, ha a föld miveit nemzeteire nézve akkora előnyük és hasznuk volt ama nyelveknek, hogy szellemi fensőségük előtt minden más nemzet meghódol: éppen ránk nézve nem volna előnyük? Éppen nekünk nem hajtanának semmi hasznot? Csak mi lennénk az az egyetlen választott nép, a mely azon törekvésében, hogy a miveit nemzetek sorában helye lehessen, egészen más utat követhet czél- ja elérésére, mint ama többi nemzetek? Bizony, azok szellemi fejlődésének története nem erre tanit minket! Bizony, ha azt akarjuk, hogy önálló tudományos miveltség birtokába jussunk s ne csak kontár utánzói legyünk a mivolt nemzeteknek, csak azon az úton haladhatunk mi is, a melyen haladtak a többiek magasztos czéljuk felé.

így hát, a klaszszikus nyelveknek mentői mélyebbre ható tanulmányozása által kell képeznünk szellemi tehetségeinket arra, hogy az ó-kori hellén és római irók müveiben rejtőző örök-szép hondolatokat és eszméket megérthessük és sajátainkká tehessük.

Az igaz, hogy a klaszszikus nyelveknek ilyszerü tanulása nem könynyü feladat, mert az általuk kifejezett tartalom megértése figyelmet, kitartást és erőfeszítést kiván attól, a ki azt hatalmába akarja keríteni. De éppen ezen figyelem, kitartás és erőfeszítés megszerezhetése végett kell megküzdenünk a nehézséggel, ha a szellemi képzettség magas fokára el akarunk jutni. „A szavak tanulása — mondja Max Müller —- terhes lehet ugyan az iskolás gyermeknek, mint az úton dolgozó napszámosnak a kő-törés; de a a geológus jártas szeme előtt igen figyelemre méltók azok a kövek, a melyeket amaz eszméletlenül dobál odább; sok csodás dolgot lát ő az éiton szerte heverni és krónikákat olvas minden árokban. A nyelvnek is megvannak a maga különös csodái, melyet az állhatatos búvárkodóuak tekintete előtt tár fel. Krónikák vannak felülete alatt, egész történelmek rejtőznek minden egyes szóban.“

Midőn már a klaszszikus nyelvekkel való foglalkozás emeli szellemi tehetségeinket azon magas fokra, a melyen már nem csak hogy az átvett eszme új eszmét, és a kölcsönzött gondolat új gon-