Református Kollégium, Kolozsvár, 1876

jes változatlanságban, kristály-jegecz gyanánt, látjuk magunk előtt a legtökéletesebb nyelvszerkezetet, a miből minden hozzá-értő ugyanazon egy törvényt vonja el. Es ezen nyelveknek kell adnunk mindenekfelett az elsőséget ama remek szerkezetben élőnkbe táruló csodás, szép szellemért, megragadó tartalomért^ a mely „kimerithetlen forrása az erkölcsi eszméknek, nemesitő eszköze az érzelemnek és Ízlésnek,“ mint azt Erassai Sámuel kitűnő tudósunk igen igazán mondja; azon tarta­lomért, a mely éltető forrása volt az összes mai miveit nyelvek­nek és a mely nélkül bizonyára nem juthattak volna a tökéletes­ség oly magas fokára, a melyen ez idő szerint állanak. így hát, mindezen külső szerkezetbeli és belső tartalmi töké­letességnél fogva, a klaszszikus nyelvek adják hatalmukba a gym- náziális képzésben a legczélravezetőbb módot. Ezek ama legha­talmasabb tényezők a szellem egyetemes képzésében, a melyek midőn értelmi tehetségünket fejlesztik és világosítják, egyszer­smind kedély-világunkat is éltető melegükkel hatják át és azt az igazi szépre és nemesre fogékonynyá teszik. Valóban, az ó-kori klaszszikus nyelvek tanulmányozása volt az az eszköz, a mely az emberiséget mivelődésének emelkedésé­ben mindenkor egy-egy fokkal magasabbra vitte. A klaszszikus nyelvek közül a hellén volt az, a mely Róma harczias szellemét oly annyira megnemesité, hogy maga a római költő igy ir: (Epist. II. Lib. I. cap. 156. köv.) „Graecia capta ferum victorem cepit et artes intulit agrosti Latio “ Hellász, az igaz meghódolt Róma győztes fegyvere előtt, de a hellén szellem hatalma még is csak Rómát tévé hódolóvá. Vagy, a mint fennebb említett hírneves tu­dósunk mondja : „A hóditóvá vált vendég elmondható Caesarral a veni, vidi, vici-t, helyet foglalván teketória nélkül a latinnyelv Ősi trónusán, azóta folyvást osztoznak ritka egyetértéssel a fény­ben és hatalomban.“ És a klaszszikus nyelvekkel való tüzetesebb foglalkozás kelti vala új életre az emberi szellemet azon korban, a melyet a tu­dományok ujra-ébredésc korának szokás nevezni. S szintúgy ké­sőbbi korban is éppen a klaszszikus nyelvek szolgáltatják Európa minden haladni kívánó nemzetének azt a szilárd alapot, a melyen jelen tudományosságát és mivcltségét örök időkre biztossá teheté. Csodás hatásuk nem csak a velük egynemű tudományokban volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom