Református Kollégium, Kolozsvár, 1876

zotnek-e sikeresebben czélhoz? Vagy az ó-kori klaszszikus nyelvek érdemelnek elsőséget czélra-jutás tekintetéből ?

A feltett kérdésre a feleletet megkapjuk, ha megvizsgáljuk, hogy ama nyelvek közül, melyekben van meg akár szóalakjaikat, akár egész szerkezetüket, akár béltartalmukat, gondolat-menetű-, két tekintsük, azon tulajdonság, melynél fogva azok mind értelmünket leginkább fejlesztik, mind kedélyünket leginkább áthatjákEzen vizsgálódásunkban úgy tapasztaljuk, hogy az ó-kori klaszszikus nyelvek szavainak alakja ép, átlátszó úgy, hogy a külső burok alatt annak tartalma, eredeti jelentése is könnyen megérthető a legtöbbször. És éppen ez az alaki átlátszóság és épség, a külalak és béltartalom között levő belső, természetes összefüggés teszi az ó-kori klaszszikus nyelveket oly főtényezőkké a szellemi képzésben. A klaszszikus nyelvek e tulajdonságánál fogva, úgy szólva, érzókeltetőbbé és igy észfejtőbbé lesz a szellem fejlesztését ozélzó eljárásunk. Ellenben az új-kori miveit nyelvek szóalakjaiban, minthogy eredeti ragjaikat és képzőiket elveszítették és igy elkoptak, nincs meg az az átlátszóság és épség; a külalak és tartalom között való szoros egybefüggés vagy éppen nem, vagy csak igen nehezen felismerhető. Itt szó-alakhoz kötött fogalom úgy tűnik fel, mintha kívülről, minden belső egybefüggés nélkül, erőszakosan köttetett volna ahhoz. Es ha meg akarjuk érteni a szó-alak és béltartalom között a természetes összefüggést ezen nyelvekben is, éppen a klaszszikus nyelvekhez kell folyamodnunk magyarázatért. Ennél fogva már a szó-alakok figyelembe vétele is arra késztet, hogy az ó-kori klaszszikus nyelveknek adjuk az elsőséget.

De még sokkal inkább ezeknek kell adnunk, ha tökéletes nyelvszerkezetüket veszszük fontolóra. A klaszszikus nyelveknek szerkezete teljesen kifejlett, bevégzett, változatlan formában, a legszebb példányképpen áll előttünk, a minek utánzás által való elsajátítása legnagyobb mértékben észfejtő. Az új-kori miveit nyelvekben azonban, mint élő népek nyelveiben, ez a kifejlettség, be- végzettség és változatlanság nincs meg, nem is lehet meg. Az élő nép szelleme örökös változásban és hullámzásban van és a szellem ezen örökké való mozgékonysága visszatükröződik nyelvén, nyelvének egész szerkezetén. Itt a nyelv szerkezetét illetőleg folytonos harczbnn állanak az egymással ellentétes nézetek; amott tel-