Református Kollégium, Kolozsvár, 1876
7 igen sok jeles tudósunk síkra szállt már és tudományosságának minden érveivel védte ama nyelveket az elítélő véleményüekkel szemben, mégis mindenütt és minden alkalommal hallhatni ama véleményt. Ezen velemény-áramlatnak gátot vetni; annak tovább, nagyobb körbe való terjedését tehetségem szerint megakadályozni, valamint egyik legszentebb, hivatásomból folyó kötelességemnek fogom tartani egész tanári .pályámon: úgy jelen értekezésemnek is czélja, a fcnnebb jelzett kötelességszerü védekezés. Jól tudom ugyan, hogy az én szavam annyi jelesé mellett és után hatás nélkül elhangzó szó lehet; de azt hallatni, úgy gondolom, egy- iránt kötelessége a nagynak és kicsinynek. A nagyét me hallják nagyobb körben; a kicsinyének, lehet, kisebb körben lesz meg az az üdvös hatása, hogy az ó-kori klaszszikus nyelvek felől helyeslő véleményt kelt, habár egyben, vagy kettőben is. Csak ne hagyjuk szó nélkül az ezen nyelvek ellen irányzott támadást; csak mondjuk el nézetünket meggyőződésünk erős hangján a felől, hogy ama nyelveknek igen fontos tényező szerepük van az ifjúság szellemi mivelésében és akkor lehetetlen, hogy az ellennéze- tüek közül is legalább egy-kettő ezen nyelvekkel való foglalkozásnak üdvös előnyét és hasznát be ne lássa. Bevezetésül még csak annyit jegyzek meg, hogy mindazok a nézetek és eszmék, a melyeket elmondani akarok, nem újak; elmondotta már azokat sok jeles alaposabban, jobban, mint én fogom elmondani. Azért szives türelmet kérek azok részéről, kik előtt ismeretesek azok, a miket mondani fogok és becses figyelemre kérem azokat, a kik előtt talán újak, a miket hallani fognak. A gymnaziumnak, mint olyannak, ha meg akar felelni nemes rendeltetésének, legfőbb feladata ; az emberi szellemnek alaki és általános fejlesztés által való kimivelése. A gymnazium nem egyik, vagy másik különös irányelvnek hódolva törekszik a szellem kimivelésére hanem az embert, mint értő és érző valót tartva szem előtt, a szellemi képzés nagy müvében felhasználja mindazokat az eszközöket, melyek által czélját, az egyetemes, emberi es mivelést elérhetni véli. Amaz eszközök pedig, melyek által ne héz, de némes feladatát megvalósítani törekszik, nem lehetnek mások, mint a különböző tudományágak, melyeket azért a maga körébe von. Természetes, hogy ama tudományok közül nem egyik, vagy másik külön-külön, nem a természettan, nem a mennyiség-,
