Református Kollégium, Kolozsvár, 1875

41

e segélyzésekért az élők a segélyzettek nevében hálás köszönetünket; a már nem élők emléke pedig legyen általunk áldott. Mert ők a múltban a jelenért is gondoltak és tettek : elevenen érezve, hogy aki nemzete fölvirágzását valóban akarja, annak átalában a közügyeknek, fölog pedig a tanügynek jó karba helyezését akarnia kell.

Az említetteken kívül: őt jóremónyü árva tanítványunk részesült egyházi árvák czimén a helybeli ref. egyháztanács útján tetemes gyá- molitásban : nyervén három 100 — 100, kettő pedig 50 — 50 frtot.

A felsoroltakon kiviil négy tanitványunk nyert segélyt a n. mélt. oktatásügyi ministerium utján az erdélyi kincstári ösztöndij-alapból, egyenként 60 — 60 frtot.

Tanodái pénztárnok, Erdélyi Sámuel, mint évek óta rendesen, úgy most is : a szépírás, rajz és müéneklésben kitűnők buzdítására 25 frtot adományozott, mely öszszeget a tanodái köz pénztár tetemesen szaparitott. Az itt meg nem nevezett többi alapitók és segélyezettek nevei rögtön lel lesznek olvasva.

A boldogemlékü gr. Teleki Sámuel féle 2f í. 35 kr. pályadijra két dolgozat érkezett bé az igazgatósághoz. A dolgozatok a tanári karban körözve voltak. A megtörtént véleményes ítélet alapján — mit itt a philologia tanára, a maga helyén fel fog olvasni — a pálya-dij a Nro. Il-nak ítéltetett oda.

A Nro: I dolgozatot tanári karunk szintén jutalmazando- nak találta : a közalapból 12 írttal. — Hogy a lepecsételt jeligés levélkék kinek neveit zárják rögtön látni fogjuk, a jutalmak együttes felolvasásánál.

Nagy hibát követnék el, ha érintetlenül hagynék egy a többiektől elütő természetű alapítványt, mely az alapitó rendelkezése következtében, ifjúságunk morális életére, megyőződésem szerint, üdvös hatást gyakorol. Értem néhai tanártársunk, Fekete Mihály alapítványát, mi kezdetben, 1864-ben, 100. frt-ból állt, azóta pedig 220 írtra szapa- rodott. E tőkéből, melynek neve „Ifjúsági kisegítő pénztár,“ érettebb korú ifjaink, szorult állapotukban, két kezes jót állása mellett, 5 írtig terjedhető öszszeget kölcsönözhetnek, két havi tartalomra, írtjától egy kr. havi kamat mellett. Ezen intézmény épen nem az a jelenkorban annyira szorgalmazott „iskolai takarék-pénztár.“ Czélja: nem a fólro- tehető lillórek megtakarítása, az ezzel járható jó és rósz eredményekkel együtt. Kisegítőnk jelenlegi czélja csak annyi, hogy a szorultságban lévő segélyt kaphasson, és hogy az ifjúság már a tanodában szók-