Református Kollégium, Kolozsvár, 1875
40 haladás nem az esetlégnek köszönhető, hanem, az öszszes tanítói testület egyetértő müvének. Mely észrevétel szintén nem akar dicséret lenni. Mert az egyetértő és egyetérző morális hatás a tanári kar részéről: legfőbb kötelessége a nevezett testületnek, mely kötelemnek ha meg nem felel: kérdésessé teszi az egész tanoda jelentését, becsét. Midőn a társadalom csábitva rontó hatását érintém, félreértetni nem szeretnék. Ezért egyenesen megjelölni kívánom a két társadalmi intézményt, melyek leginkább fenyegetik ifjaink erkölcsiségét. Ez intézmények: a kávéházak és zálogházak. Önálló és maga vagyonával szabadon rendelkező egyénekre nézve mindkét intézmény nem hogy káros, sőt hasznos. Máskép áll a dolog: a még nem önálló s az érzékiség nagy befolyása alatt lévő iíjakra nézve. Ezeket a díszes kávéházak gyönyörei elvarázsolják, lekötik, komoly kötelmeiktől elvonják. De ez csak egyik része a rosznak. Másik s nagyobb az, hogy a kávéházi életre pénz kell. Ez egyideig tán vau. is, de majd békövetke- zik a kölcsönzés, eladósodás, a fizetési fogadkozás megszegése, a ha- zudozni kényszerülés úgy a szülők, mint másokkal szemben, majd a zálogházhoz folyamodás, szóval az erkölcstelenségnek egész légiója. Ezek tudva levő dolgok: de hát hol van a baj orvosszere ? Elzárkózzunk a közélettől"? avagy őröket állítsunk a veszély kapuihoz ? Ma már ily védeszközük mitsem használnának. Egyetlen védszerül ajánlkozik: az ifjúság értelmének és morális érzékének odafejlesztése, hogy a mézédes mérget fölismerni s kerülni képes legyen. Es itt örömmel nyilváníthatom, hogy Újainknál e morális érzék és óvakodó értelem szintén gyarapulóban van. A lefolyt év alatt — tudtomra — igen kevés azok száma, kiket a jelzett syrének elcsábitni tudtak. De tán máris viszsza éltem hallgatóim fáradt figyelmével. Ezért épen csak megérinteni kívánom az itt mulhatlanul megemlitendőket. Tanodánk ifjúsága, rövid időre bár, év folytan meg volt látogat, va a himlőjárvány által, mi azonban szelíden, áldozat nélkül járt leEájdalomenyhitő részvétre két ízben volt felszólitva ifjúságunk a tanári kar által. Tehetsége szerint mind kétszer készséggel nyújtotta filléreit. A magyarhoni árviz-károsultak javára 73 frt. §4 kr. a helybeli tűzvész-károsultak részére pedig 41 frt. 93 kr. gyűlt öszsze. Tanügyünk egykori és mostani pártolóinak kegyes alapítványaiból kiosztott tanári karunk a szegény és jórcinényü tanulók közt a két télév végén öszvesen: 757 frt. 31 kr. ezen kívül óv folytán az egészen szegénysorunknak : 7549- pár czipót, minek értéke 536 frt. Vegyék