Református Kollégium, Kolozsvár, 1875

40 haladás nem az esetlégnek köszönhető, hanem, az öszszes tanítói tes­tület egyetértő müvének. Mely észrevétel szintén nem akar dicséret lenni. Mert az egyetértő és egyetérző morális hatás a tanári kar ré­széről: legfőbb kötelessége a nevezett testületnek, mely kötelemnek ha meg nem felel: kérdésessé teszi az egész tanoda jelentését, becsét. Midőn a társadalom csábitva rontó hatását érintém, félreértetni nem szeretnék. Ezért egyenesen megjelölni kívánom a két társadalmi intézményt, melyek leginkább fenyegetik ifjaink erkölcsiségét. Ez in­tézmények: a kávéházak és zálogházak. Önálló és maga vagyonával szabadon rendelkező egyénekre nézve mindkét intézmény nem hogy káros, sőt hasznos. Máskép áll a dolog: a még nem önálló s az ér­zékiség nagy befolyása alatt lévő iíjakra nézve. Ezeket a díszes kávé­házak gyönyörei elvarázsolják, lekötik, komoly kötelmeiktől elvonják. De ez csak egyik része a rosznak. Másik s nagyobb az, hogy a ká­véházi életre pénz kell. Ez egyideig tán vau. is, de majd békövetke- zik a kölcsönzés, eladósodás, a fizetési fogadkozás megszegése, a ha- zudozni kényszerülés úgy a szülők, mint másokkal szemben, majd a zálogházhoz folyamodás, szóval az erkölcstelenségnek egész légiója. Ezek tudva levő dolgok: de hát hol van a baj orvosszere ? Elzárkóz­zunk a közélettől"? avagy őröket állítsunk a veszély kapuihoz ? Ma már ily védeszközük mitsem használnának. Egyetlen védszerül ajánlko­zik: az ifjúság értelmének és morális érzékének odafejlesztése, hogy a mézédes mérget fölismerni s kerülni képes legyen. Es itt örömmel nyilváníthatom, hogy Újainknál e morális érzék és óvakodó értelem szintén gyarapulóban van. A lefolyt év alatt — tudtomra — igen ke­vés azok száma, kiket a jelzett syrének elcsábitni tudtak. De tán máris viszsza éltem hallgatóim fáradt figyelmével. Ezért épen csak megérinteni kívánom az itt mulhatlanul megemlitendőket. Tanodánk ifjúsága, rövid időre bár, év folytan meg volt látogat, va a himlőjárvány által, mi azonban szelíden, áldozat nélkül járt le­Eájdalomenyhitő részvétre két ízben volt felszólitva ifjúságunk a tanári kar által. Tehetsége szerint mind kétszer készséggel nyújtotta filléreit. A magyarhoni árviz-károsultak javára 73 frt. §4 kr. a hely­beli tűzvész-károsultak részére pedig 41 frt. 93 kr. gyűlt öszsze. Tanügyünk egykori és mostani pártolóinak kegyes alapítványai­ból kiosztott tanári karunk a szegény és jórcinényü tanulók közt a két télév végén öszvesen: 757 frt. 31 kr. ezen kívül óv folytán az egészen szegénysorunknak : 7549- pár czipót, minek értéke 536 frt. Vegyék

Next

/
Oldalképek
Tartalom