Református Kollégium, Kolozsvár, 1875
okukra, egyszersmind vendégekül hívom meg őket egy szellemi terített asztalhoz, melyről derékségüknek bár csekély, de nagyjelentésü jutalmát elvegyék. Nagyjelentósüuek mondám e jutalmat, mert az egyszersmind foglaló lenni kíván jövőre is: foglaló arra, hogy a kik abban most részesednek: majd a közélet terén is teljesíteni fogják a kötelmeket, melyeknek teljesítését czélozták azok a boldog-emlékezetű honfiak és honleányok, kik tanodánk részére alapítványokat hagyományoztak, s kiknek emléke legyen általunk ez ünnepélyes órában áldott! Ez legyen örömük azoknak, kik a letűnt óv alatt folyton szem előtt tartották tanodában lótelük czélját. Ellenben azon kevesek, kik e czélról megfeledkeztek: tanári karunk szigorú, de lelkiismeretes Ítélete által vajha fölebrednónek; és szivükre vennék nagy költőnk e kérdését: „Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága“; vajha igyekeznének bé- látni, hogy a tanoda nem az idővesztegetós tanyája, hanem az erőfejlesztés küzd-tere; és hogy a maga kötelmeit semmibe vevő ifjúnak ópugy nem lesz becse egykor a társadalomban, mint nincs e tanodában. Mi a tanoda együttes beléletót: a tanulóknak egymással, törvényeinkkel, e törvények őreivel és a tanilói testülettel szemben tanúsított magaviseletét illeti: megelégedéssel kell nyilvánítuom, hogy év folytán aggasztó jelenségek nem zavarták a tanodái élet rendes folyását. Volt ugyan és pedig érettebb osztálynak egy rendetlenkedési ténye az óv elején, de a mely minden utóbaj nélkül elenyészett. És volt, ugyan csak az óv elején, egy vagyon sértési tény is, de az többször nem ismétlődött. Ezeken kívül kénytelen volt a tanodái esküdtszék, a tanárikar jóváhagyásával, egy ifjat orvosolhatlak könnyelműségei miatt a tanodától egyszerűen olszakitui. Ennyiből áll az ifjúság beléletánek jelentékenyebb megzavarodása, illetőleg szenyfoltja. Absolut szempontból ennyit sem szabad keveselnünk; de viszonyítva régi állapotainkhoz és számba véve együttlakási rendszerünknek idevonatkozó gyenge oldalát, szintén azt is, liogy tanodánk kapuja mindinkább megnyílik a társadalmi élet félre csábitó hatásai előtt: mindezt számba véve számos évi gondos megfigyelés után, tán nem csalódom, ha kimondom, hogy az ifjúság erkölcsös magaviseleté minden tekintetben emelkedőben vanEz azonban nem dicséretül, hanem buzdításul legyen mondva, hogy jövőben kettöztetett léptekkel haladjon az ifjúság az erkölcsös magaviselet hoszszu pályáján, mert igaz marad a régi mondás; „Qui profiéit inlittoris, sedi deficit in moribus: plus deficit quam profiéit.“ Ami pedig az örvendetes előhaladás okait illeti: világos, hogy az elő-
