Református Kollégium, Kolozsvár, 1874

Apáczai tanártársai közül Porcsalmiról szólottám volt már fölebb.

Csernátoni valószínűleg e tanodánál volt 1661-ig, a mely év májusában az ifjú Bethlen Miklóssal mint ennek cphorusa külföldre utazott s Europa nevezetesebb országait bejárván s tanintézeteivel megismerked- gén 1668 elején n.-enyedi tanár lett.

Magát Apáczait illetőleg sem ezélom terjedelmes életrajzba bocsátkozni, részint időm s terem kivált hozzákópest igen igen is szűk volta-, részint azon ok miatt, mert életéről, tudományos munkásságáról s e te- kintetbeni érdemei méltatásáról a tudni vágyót több bőséges kútfő kielégítheti. Ezek közt kiemelem főleg Erdélyi János két müvét, melyek egyike a Sárospataki füzetek 1858-dik évi folyamában (816—837 11.), másika a Budapesti Szemle 1866-ki XVI és XVII. füzetében (296—313 11.) jelent*meg; valamint Szabó Sámuel tanártársam közleményét, melyet a Budapesti. Szemle XVII-ik kötetének 490—501 lapjain olvashatni. — Csak egyet nem hagyhatok érintetlenül: egy oly adatot, melyet életirói közül ezelőtt senki sem használt föl, hogy t. i. Apáczainak egy, eddig- elő még cziméről sem említett müve is van, melyet Poresalminak egy könyvtárunkba jutott vegyes tartalmú kötete őrzött meg számunkra. A mű Porcsahni sajátkezű másolata, czímlapján a következő irattal; „Philosophia naturális cl. Joli. Cheri Apuci SS. Theol. doctoris ejus- demque et philosophiae naturális in collegio claudiopolitano professoris ordinarii. In usum ejusdem collegii. A. 1660“. E szerint a másolat a szerző halála utáni esztendőben készült.

1660-ban Apáczai nem volt többé; új év reggele halva találta a szűk életpályára szorított embert, ki Toldi szerint XVII-ik századi irodalmunknak Pázmán.és Zrínyi mellett harmadik nagysága volt*).

A veszteség, mely e csapásból intézetünkre háromlott— nagy vala, de ennél nagyobb a gondviselés bölcsesége, mely a tanügyünkro mért második csapást — értem a fehérvári collegium pusztulását — ennek enyhítésére tudta fordítani a nélkül, hogy amannak jövőjét eltemette avvagy csak huzamosb idei tetszhalálra kárhoztatta volna.

Az 1658-ki török-tatár dulás lángok martalékává tévé a feliérv. collegium épületét, elhamvasztotta megfizet hét len becsű könyvtárát, s az intézet ifjai közül, a kiket a kard megkímélt vagy rabszijon el nem hur- czolának, elszórva bolyongtak a hazában szerteszét. A fehérvári sötét romok közt nem volt többé befogadó hajlók számukra, idegen földről fo*

*) Toldi F. írod. tör. 18G4—í# 86. 1.

3