Református Kollégium, Kolozsvár, 1874
gott tanárukat a vész elrebbentette. De élt még emlékükben Apáczai s Kolozsvár biztonságot Ígérő falai között a nagy nevű tanár köré egybe- sereglének. S ott álla ő a rendkívül megszólesbült munka téren szeretett ifjú népe közt, de testben már megtörve; az ereje teljében egykor eget kereső láng most csak kialvóban levő mécs föl-fölvillanó lobbanása. A tanítói terhek elhordozására új erőről kelle gondoskodni s igy rendelek ide tanárul még 1659-ben Barcsai Ákos fejedelem udvari papját, Vásárhelyi Pétert a gy.-fehérvári ifjúság mellé, mely némileg külön testületet képezve öt évig szállásolt a kolozsvári tanoda falai közt, a számukra külön választott tanár s tanáraink közös vezérlete alatt. 1664-ben mikor a fejérvári ifjúság Vásárhelyi Péter tanárával együtt új székhelyére N.-Enyedre átköltözött, Kolozsvárt ismét egyedül Por- csalmi maradt. A magasra dagadt ár ily hirtelen apályra fordulása erélyes gondoskodást igényelt, hogy collegiumunkat a sülyedés hullám gyíirüzete végkép magával ne sodorja, S főbbjeink intézkedéséből 1665-ben a tudományos készültségéről ismert kézdi-vásárhelyi ifjú pap Tolnai T. István jött ide a hittani s bölcseleti tudományok előadására, abban Amesius „Me- dulla“-ját, ebben Ramus Logikáját választván vezérkönyvül. Két év múlva Porcsalmi, tanszékét a helybeli egyház szószékével cserélte föl s helyébe lép 1668-ban Pataki István, a nem sokára tragikai haláláról emlékezetessé vált Bánfíi Dénes főur volt alumnusa és udvari papja, ki a fönnirt év marcziusának 6-kán köszöntött bó mint „professor philosophiae, hoc anno Physicae et Lingvarum et Controversiarum theo- logicarum“*). E két tanító erélyes buzgalma s nagyjaink bőkezűsége (miről alább leszen szó) kiragadta intézetünket a fenyegető hanyatlás karjaiból. 1683 végén fölebbiek mellé harmadik tanárul választják Szathmár- Németi Sámuelt, ki a következő év elején szintén megkezdi működését mint nyelv- és bőlcsészettanár. 1685-ben a derék Tolnai Istvánt 20 évi tanárkodása után a helybeli egyház papi hivatalra szólitván által, — ekkor a theologiai tanitmá- nyokat egészben Pataki István vette át, de csak három évig folytathatta, mert 1688-ban az ifjú Apafii Mihály növelésére hívták meg. Ez idő óta Sz.-Németi Sámuel egyedül vitte a tanári teendőket 1691-ig. Ez évben a bölcsészeti tanszékre Cserregi Turkovics Mihály *) Lásd Apáczai Album p. 66.
