Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1943
29 harc a kenyérkeresetért folyó munka.” Ez a fiú tudja kötelességet nazájával, magával szemben. Ezt nem kell félteni, de annál inkább meg'kell becsülni és szeretni. „A háború miatt szüleim gondja megsokszorozódott. Ezeket igyekszem, amennyire csak tudom, könnyíteni. Szabadidőmet arra használom fel, hogy otthon a háztartásban és a gazdaságban segítek. Azt hiszem, ma minden diák tudja, mi a kötelessége hazája iránt.” Milyen jól esik pl. a következő', igen komoly sorokat olvasni: „Mindent a tanulás szolgálatába állítottam. Szünidőkben diákokat tanítok, részben, hogy továbbképezzem magam, részben, hogy erősebb anyagi alapokat szerezzek a következő év költségeinek fedezésére. Egyéni céljaim mellett a közösség, a magyar nép és a haza áll előttem. Keresetemből mindig adományozok névtelenül magyar célokra, különösen a, Vöröskeresztre. Nyáron legtöbbször falun kötöttem ki diákokat tanítani, mert szeretem a csendet, az egyszerű életet és a falu népét. Én is falun születtem, és amikor csak lehet, oda megyek. Ott távol vagyok minden káros befolyástól.” (VIII- o.) „A diákélet mellett majdnem minden voltam. — írja egy másik. — Minden munkában jártas vagyok, mert az élet arra kényszerített, hogy dolgozzam. Voltam már ételhordó, kifutófiú, kiszolgáló, napszámos, útépítő és tanító. A fizikai munka megismerése késztetett arra, hogy minden nehézség ellenére is tovább tanuljak.” (VIII. o.) Aki szeretettel foglalkozik az ifjúság problémáival, és a mai kor szempontjain keresztül vizsgálja annak lelkületét, örömmel állapíthatja meg. hogy az ifjúság, a végletek ellenére is, mélyen komoly, és komolyan mély tud lenni érzésben, tettben, áldozatban és munkában, ha megkapja a kellő irányítást. A szertelenségekre hajlás az alakuló, forrásban levő fiatalság olyan tulajdonsága, amelynek helyes irányba terelése rendkívüli, és csak az ifjúságnál feltalálható értékeket hozhat napvilágra. Nemcsak a maga nevében írja egy hetedikes diák a következő, felnőtteket is nem egyszer megszégyenítő sorokat: „A mai háborús időkben a fiatalságra is hárul egy darab nemzetvédelemÉppen ezért ma nem élhetünk úgy, mint békében, mert mindenkinek meg kell hoznia áldozatát a hazáért. A mi feladatunk tanulni, hogy pótolni tudjuk a csatatéren elesetteket. Ránk vár a feladat, hogy igazi békét teremtsünk. Ezért most ne mulassunk, hanem mondjunk le a szórakozásról és segítsünk. Hisz annyian vannak, akik segítségre szorulnak. Éljünk erkölcsösen, mert ép és egészséges férfiakra van szüksége a hazának.” Teljes meggyőződésem az, hogy bízni lehet ebben a magyar ifjúságban, amely most, az iskolaév hirtelen befejezésével, már jobban magára talált és egyszerre megtalálta helyét, még pedig munkahelyét, ahol a közösségért, a családért és jövőjéért dolgozik. Ott találjuk őket a postánál, kerékpáron száguldanak egyik postaládától a másikig, hordják, gyűjtik a leveleket: fűszerüzletekben kiszolgálnak, állami telepeken facsemetéket ültetnek kórházakban betegekkel foglalkoznak, irodákban segítenek. Nem szégyenük a munkát. Egy bizonyos, hogy a mai háborús idők erősítették a fiatalság zömében a nemzeti öntudatot és a munka megbecsülését. B. I.
