Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1943
26 Az is kétségtelen, hogy a szülői ház fegyelmezőereje, ellenőrző szerepének hatékonysága egyre inkább lazulóban van. A. család- fenntartás gondja, a fiú nevelése, fegyelmezése és irányítása nem egyszer a sok esetben gyengébb anyakézbe került. Az iskolának fel kellett tehát készülnie arra is, hogy fegyelmező, ellenőrző nevelőszerepét az intézet falain túlra is kiterjessze, még akkoi is, ha ebben nem eléggé előrelátó szülői tekintetek a családi szuveréni- tásba avatkozást láttak. Ennek ellenére, s éppen ezért szívvel-lélek- kel magunkévá tettük a Piarista-rend főnökének a nagyszünidőre vonatkozó útmutatását a tanulókat illetően: „Nem szabad engednünk, hogy a ránkbízott ifjúság szellemi és erkölcsi élete megakadjon, vagy éppen végzetesen lesüllyedjen!” A bizonytalan magárahagyatottság idején a legtöbb szülő és diák is érezte ennek az iskolai és tanári munkának, segítségnyújtásnak áldásos szükségszerűségét. Elég itt csak utalnunk azokra a sokszor kétségbeesett szülői segélykérésekre, tehetetlen, tanácstalan vergődésekre, amelyekkel édesanya, édesapa látta a tétlenségbe merült fiú alakulásának, fejlődésének iránytalan vonalát, a rendszeres foglalkoztatás előtt. Ilyenek közül került ki az a fiú, aki bezárt lelkének vitorláit így vonta be: „Miért is avatkozik az iskola a diák életébe?” Ez a fiú még nem érezte meg az összefüggések nagy törvényét, s a felelősség még nagyobb kötelező erejét. A piarista iskola most is készségesen és örömmel állt a szülők mellé, és a gondterhes időkben is szívesen vállalta a rájuk háramló munka egy részét, azzal, hogy a munkába nem állt, szabad idővel rendelkező tanulók foglalkoztatásáról is gondoskodott. Felsőbb hatóságaink jóváhagyásával részben az iskolában, részben azon kívül foglalkoztunk a tanulókkal szeptember 23-tól. A szaktanárok osztályok szerint kis csoportokban ismételtették, elmélyítették a már végzett anyagot, olvastatták és megbeszélték a háziolvasmányokat, német, francia társalgással, példamegoldásokkal foglalkoztak. Különösen sokat szerepelt ezeken a foglalkozásokon rendszeres kirándulás, természetismeret, gyárak, intézmények, ipari berendezések, kiállítások, múzeumok látogatása. A sportpályán testneveléssel, közös játékokkal, énektanulással, edzéssel foglalkoztattuk tanulóinkat. Nem feledkeztünk meg a mélyebb lelkiség neveléséről sem. Az osztályfőnökök minden héten osztályfői megbeszélés keretében tárgyalták meg a fiúkat érintő és érdeklő kérdéseket és problémákat. Megszerveztük a vasár- és ünnepnapi diákmiséket, a rendszeres mi- nisztrálást. Most, amikor mögöttünk van mindez, úgy érezzük, hogy amit végeztünk, az jó mulatság, férfi munka volt. A szülői ház és az iskola közt így kialakult kapcsolatot az év folyamán az osztályértekezleteken és a fogadóórákon mélyítettük el. Tekintettel arra, hogy a szülőket a rendkívüli időkben sokirányú elfoglaltság vette igénybe, tanáraink a rendes fogadóórákon kívül is készséggel szolgáltak felvilágosítással tanulmányi kérdésekben. Sajnos azonban, még mindig nincs tisztába sok szülő a fogadóórák jelentőségével és céljával. Évközben kevesen látogatják. Ellenőrző, osztályozó értekezletek előtt megrohanják. Az érdemjegyek
