Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1943
11 dás, ismeretcsoportosítás és önálló gondolatkifejtés okából két- három tanuló „az elmuit óra anyagáról folyékonyan számoljon be.” (176. 1.) Ez azonban inkább csak az otthoni munka ellenőrzésére szolgál, mintsem az előadókészség fejlesztésére, ill. gyakorlására. Pedig irodalmi oktatásunk célkitűzései között csak helye s nem fontossága szerint lehet utolsó szempont: „nyelvünk szóban és írásban magyar művelt emberhez illő használata.” A két Ütasítá.s értékes és nemes szándékú idevágó részleteit nem bírálni kívánják e sorok, hanem csupán rámutatni arra a gyakran szinte áthidalhatatlannak látszó űrre, s a belőle folyó bizonytalanságra, amelynek eredeztetője az elméleti módszer és az élő gyakorlat közti nagy különbségMegnyugtató érzés és nagy bíztatás a magyar tanár számára a tanulók lelkében fejlődő és egyre erősbödő irodalmi tudat, irodalomszeretet. Bármilyen lelkes is és értékes is ez az irodalmi nevelés, alig ad módot a tanulónak előadókészsége gyakorlására. Az a helyzet ugyanis, hogy a számonkérés alkalmával a kérdésekre adott váltakozó értékű, esetleg valóban önálló fogalmazásban előadott hosz- szabb-rövidebb feleletek mellett legfeljebb költői művek, könyv nélkül megtanult tanulmányrészletek, irodalmi remekek felmondásával gyakorolhatná magát a tanuló a jó előadásban, ha ezt a szűkresza- bott idő bővebben engedné. Másról aztán nem is lehet szó, mert pallosként áll az Ä. Ú. tiltó rendelkezése: „A tananyagnak tankönyv- szerint való betanulásától okvetlenül tartózkodni kell.” (200. 1.) Igaz, hogy különösen az V. és VI.. osztályos könyveinknél nem forognak ebben a veszedelemben tanulóink. Már pedig, ha fokozni akarjuk a tanulók, tapasztalatból jól ismert, gyenge előadókészségét, szükséges, hogy az olvasmányanyag mellett „elmélet” is legyen, vagy „méltatás”, tehát valami hozzáillő megtanulnivaló, ami alkalmid szolgál a hosszabb, összefüggő előadásra. Kívánatos tehát: 1. Amíg megfelelő „tankönyv” nem lesz, adjunk szabadabb kezet a magyar irodalom tanárának is a munkafüzet használatára, a munkafüzetben rögzíthetésre, különösen az V—VI. osztályos anyaggal kapcsolatosan. 2. Irodalmi olvasókönyveink legyenek egyszersmind olyan tankönyvek, vagy kézikönyvek, amelyekből leszűrt irodalomtörténeti és irodalomismereti anyagot bőven tanulhat és gyűjthet a tanuló. 3. Az irodalmi fokon, részben az anyag túlméretezett volta miatt, részben, hogy számonkérésre, az előadókészség gyakorlására, a szép magyar beszéd elsajátítására is maradjon komolyan számba- vehető idő, emeljük fel a magyar órák számát. Ha ez nem volna lehetséges, amit nehezen hiszünk, akkor gondolnunk kell az anyag észszerű megrövidítésére. Erre talán módot ad a VKM 8400—1943. sz. legutóbb kiadott Melléklete, amely kimondja, hogy az érettségi „.irodalmi tételek többsége a XIX. század irodalmára vonatkozzék. Az előbbi korok irodalmának alakulását inkább csak nagy vonásokban és a kiemelkedő egyéniségek köré csoportosuló összefoglalások alakjában kell megkívánni.” *
