Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1941

36 den gyűlés bejegyzése előtt) a fejlett érzéket mutatják (Balogh János alkotásai). A tagok között látjuk Scheitz László (orvos), László Jó­zsef, Zsidó Sándor (orszgyül, képviselő) nevét ", Lóky Gyula, Balogh János, Halász Iván sok irányban szerepeltek. A következő év a háború első fejezetét kezdi meg ■, a meg­próbáltatások szomorú menetében a kezdet. Az erdélyi ifjúság kál­váriájának előfutárja. „Mivel a kör tisztviselőinek legnagyobb ré­szét — olvassuk a jegyzőkönyvben — a hazaszeretet szent köteles­sége a harctérre szólította", — az önképzőkör 1914—15. évi műkö­dését március 22-én megszüntették. Itt találkozunk Incze Antal (or­vos, képviselő) és Incze Péter (min. tanácsos) szerepléseivel. Sokat dolgozott Novák Sándor elnök, László József titkár, Kurta Virgil főjegyző. A második háborús évben Incze Antal elnök az itthon dolgozó fiatalság kötelességeit adta a tagok elé megnyitó beszédében a „jaj­jal, könnyel, szenvedéssel teli" esztendő küszöbén. A tagok szorgal­masan dolgoztak. A harmadik háborús esztendőben csak nov. 26-án tartotta a Kör alakuló gyűlését és december 16-án a megnyitót. Ezen Zsögön Béla elbúcsúztatja I. Ferenc József dicső apostoli királyt és gyászfátyolon át a feljövő nap sugarait látja a koronázásra készülő ország bércei felett. Majd megemlékezik a legújabb és legalattomo­sabb ellenségről... Tetterős férfiakra van szüksége az országnak. Márc. 15-én nagyszabású hazafias ünnepélyt tartott a Kör. 1917—18-ban Széchenyi szellemében indul a Kör munkája, melyre Szőke Károly elnök buzdítja a tagokat. Művészi rajzok, fest­mények díszítik az egyes gyűlések bevezetését. (Macsellár György VII. o. t, alkotásai.) — Az utolsó világháborús év a vallás és haza- szeretet jegyében indult, Sohasem volt a hazának olyan nagy szük­sége a vallás, a hazaszeretet és a tudomány fegyvereivel felruházott és kiképzett harcosokra, mint most, — s ezeket a harcosokat legin­kább az Önképzőkör neveli — mondja elnöki megnyitójában Feren- czi Sándor. Az egész év csendes lefolyású. Semmi nyomát nem lát­juk a történelmi időket élt diáklélek megmozdulásának. A műsor­számok között egy sem utalt a keletkezett viszonyok által teremtett új helyzetre. Hasonló állapotot találunk 1919—20-ban is. Trianon után azon­ban megérződik az ifjúság lelkében a gyászos esemény valósága. 1920-ban csak okt. végén alakult meg az Önképzőkör s megnyitó gyűlését november 7-én tartotta. Radnóti József elnök, fiatal szivé­nek minden fájdalmával és keserűségével, de egyúttal büszke magyar akarattal és előrenézéssel szól társaihoz megnyitó beszédében. Huszokét esztendővel ezelőtt Íródtak a sorok és hangzottak el egy nyolcadikos piarista diák ajkáról. Mintha Reményik—Végvári hang­ját hallanék prózában! „Nagy magyar télben picike tüzek..." Ezek voltak az Önképzőkör tagjai Trianon után és igy dolgoztak, ebben a szellemben — a jövőért, a feltámadásért. A gyűléseken Reményik- verseket szavalnak ; diszgyűlésen ünneplik meg Vörösmarty születé­sének 120 éves fordulóját s ezen elszavalják a költő hattyúdalát, A vén cigány-1. De díszgyűlést tart a Kör a hazafias érzés fenntartása végett Petőfi emlékére is, bár nem volt még centenáriuma. Mintha érezték volna a fiatalok, hogy két év múlva elesik a küzdelemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom