Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1941
37 Önképzőkörük is. Ez a gyűlés pótolta márc. 15 elvesztését, mert 1941-ig nem ünnepelhette a kolozsvári magyar fiatalság a szabadság szent napját. A szép, munkás önképzőköri év zárógyűlését 1921. május 15-én tartotta az ifjúság. A „Pázmány Péter" Önképzőkör vaskos kötetű jegyzőkönyvének utolsó bejegyzése az 1921—22. évről szól. Papp Jenő ifj. elnök ugyanazokkal a gondolatokkal köszönti társait, mint közvetlen elődje: „Romokon állunk . . . Mindenünk, ami csak drága volt, összeomlott és az omladék maga alá temette a haldokló nemzetet... A haldokló sóhajt... Végrendeletét susogja: Ifjak, tartsátok fönn a magyar kultúrát... Hazádnak, ifjú, szüksége van férfiakra!" Első diszgyűlését Szent Imre herceg tiszteletére rendezte a Kör. Az ünnepségen megjelent az ifjúság édesatyja, Majláth püspök is, ki éltetője, erősítője volt a fiatalságnak nehéz perceikben. — Szép, hazafias beszédében Papp Jenő buzdította társait a kitartásra, kik mint ifjak, „egy lesújtott nemzet, egy fáradt, zilált, bomladozó társadalomnak a gyermekei"... kiket a sors kemény csapásai már korán megfosztottak álmaik ködétől, kikre sok szenvedés és küzdelem vár... 1921. dec. 20-án tartotta a Kör IV. rendes gyűlését és zárta le a jegyzőkönyvet is. Több föl jegyzést nem találtunk. Az Önképzőkör további sorsáról Bíró Vencel dr. professzor írása nyomán értesülünk (Biró Vencel: Az intézet a román uralom éveiben. A kolozsvári róm. kát. gimn. 1940—41. évi Évkönyve. 34—35. 1.) Az ő adatai szerint az Önképzőkör működését az állami tanügyi hatóság az 1926—27. tanév végén megszüntette. „Ezzel az irodalmi kérdés, a magyar szó régi bástyája dőlt le, annyi év eredményes munkássága után . . . Az Önképzőkör megszüntetése után az előadásban való gyakorlás szavalóversenyekre, iskolai ünnepélyekre, főleg pedig a Mária-kongregációra maradt. Az ünnepélyeken az ifjúság szerette a drámai jelenetek, kis színdarabok előadását. Több tanár fáradt az ifjúság ilynemű kedvelésének kielégítésén". Mintha a Bach-korszakbeli szomorú állápotokat olvasná az ember, amikor szintén tilos volt a magyar iskolákban a nemzeti gondolat ápolása, tilos a nyilvános szereplés, de a nevelők a nehéz viszonyok között is találtak módot arra, hogy gondoskodjanak neveltjeik további vezetéséről, helyes, nemzeti irányú neveléséről. S ha a nagy nyilvánosság nem is vehetett tudomást a nemes nemzetmentő munkáról, a búzgóság, az igyekezet talán még tisztább és őszintébb volt mindkét részről, mert csak a lelkes tanároknak és a lelkesedő, tanulni akaró fiatalok szivéből táplálkozott. 15 évig tartó kényszerszünet után az Önképzőkör 1940 október 27.-én, a felszabadulás után ismét megkezdhette működését. Az elmúlt két év fokozatos bevezetés volt az önképzőköri munkába, melynek területe lassanként növekszik s az egyes szakosztályok gyűlésein a tagok máris szép eredménnyel szerepelnek. A következő évek lassan- kint felejtetni fogják a kényszerű hallgatás folytán keletkezett mulasztást. Az elmúlt iskolai év elején sor került a szertehányódott és elrejtett önképzőköri kézíratanyag összegyűjtésére és rendezésére. Egykét év jegyzőkönyve hiányzik s ezekről is biztos tudomásunk van azonban a Hajnal c. folyóíirat és az Önképzőkör első és második
