Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1913
21 ember is összejött beszédhallgatásra. Gyulafehérváron is megjelent 300—400 ember. Nagyváradon a környékről is sok ember összejött, a mennyiben a szegények ingyen fiirödhettek az ottani fürdőben, különösen vasárnap s ünnepnapokon volt sok hallgató. Ilyenkor kicsiny volt a templom, a szónok tehát a temetőben elhelyezet állványról beszélt. Kolozsváron németül is beszéltek, mindegyik helyen beszéltek magyarul s latinul is. Kolozsvárról kijártak a jezsuiták falvaiba, de paphiány miatt a beszédek itt gyakran elmaradtak, ide különben is csak magyarokat lehetett küldeni. A kezdő szónokoknak ez volt a gyakorló iskolájuk. Missziók alkalmával 5—6 beszédet is tartottak egy nap, sok falut bejártak, a török hódoltságról is nagy sokaság jött össze Nagyváradon, Temesvár, Lúgos, Karánsebes vidékén. Hus- vét idején körmeneteket44 is tartottak. Ezek nagyobb szabásúak voltak, félnapig is eljártak s az erdőből virágzó ágakkal felékesítve jöttek haza. Mivel messze eljártak s féltek, hogy baj éri őket, fel is fegyverkeztek. Ilyen körmenetet tartottak a tanulók virágvasárnap előtt való délután. Korán felkeltek, misét hallgattak s kimentek az erdőbe, honnan csak tizenkét óra után tértek vissza. A magokkal hozott virágzó ágakkal (barka) az oltárokat díszítették fel. fiusvétkor a nép tartott nagy körmenetet. Kolozsvárról kora reggel elindulván a kereszttel, Bácsig mentek, útközben mindenütt a régi mód szerint énekelték az Úr feltámadásáról szóló éneket. Szent beszédre s misére visszajöttek. Hogy ilyen kivonulások alkalmával az elővigyázat nem volt mindig felesleges, arra is van eset. 1587- ben a protestánsok ilyen körmenet alkalmával el rejtőzködtek azon vidéken, merre a katholikusoknak át kellett menniök. Miután tehát a katholikusok kora reggel megtartották a föltámadást, az Oltáriszentséget védett helyen hagyták s régi szokás szerint a mezőkön körmenetet tartottak, hogy hirdessék a föltámadást, a protestánsok rejtekhelyeikből előtörtek, a keresztet darabokra törték s a katholikusok ruháit elvették. A csőcselék kellemetlenkedése azonban a katholikusokat nem •riasztotta el a körmenettartástól, csak elővigyázatra intette. 44 Epist. I.' k. 100., 104., II. k. 95., 225—226. 1.
