Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1912
5 1. Himnusz Gluck Kristóf. Előadja a főgimn. vegyeskara. 2. Búcsúbeszéd a társakhoz. Mondja Nagy Sándor Vili., az önképzőkör elnöke. 3. Berceuse Godardtól. Hegedűn előadja László Gyula V., zongorán kiséri Haubert Kamilló VII. 4. Visz- szapillantás a Pázmány önképzőkör 50 éves múltjára. Irta s felolvassa Réti Zoltán VIII. 5. Hardangeri nászút Kjerulf Hafdantól. Előadja a főgimn. vegyeskara. 6. Erdély Gyulai Páltól. Szavalja Cholnoky Tibor II. A.) 7. a) A tintás üveg, b) A Balaton Szőllősy Atilla dr.-tól. Előadja a főgimn. vegyeskara. 8. Imre László VIII. önképzőköri titkár jelentése az önképzőkör ez évi működéséről. 9. a) Hajósdal. Svéd induló Bellmanntól. b) Gőzhajón. Svéd ének Lindblad Frigyestől. Előadja a főgimn. vegyeskara. 10. Ch. Dancla. Résignation. Hegedűn előadja Réti Zoltán VIII., zongorán kiséri Imre László Vili. 11. XII. magyar népdalcsokor, összeállította Rietly Károly. Előadja a főgimn. vegyeskara. 12. A légy. Víg monológ. Irta Emilie Guiard. Fordította Hevesi József. Előadja Bidermann József VI. 13. Az önképzőkör ez évi pályatételeinek eredményét kihirdeti az igazgató. 14. Rákóczi induló. Előadja a főgimnázium vegyeskara. A búcsúbeszéd elhangzása után nagys. Szentkirályi Ákos nyug. gazd. akadémiai igazgató úr állott fel szólásra és az összes jelenlevő volt önképzőköri tagok nevében hívta föl az ifjúságnak figyelmét arra, hogy az intézetben hallottakat és mondottakat fogadják be fogékony lelkűkbe és aszerint éljenek és cselekedjenek, mert majd akkor látják ezeknek mély jelentőségét, ha az életbe kikerülnek. Üdvözli az önképzőkört jubileuma alkalmával s további munkálkodásához sok sikert kíván. A pályatételek eredményének kihirdetésekor az igazgató úr nagyobbszabású, a diákélettel összefüggő összes aktuális kérdéseket felölelő beszédet mondott, amelyben többek között figyelmeztette az ifjúságot arra, hogy tanulják meg a nagy példákból, azoknak a nemesen godolkodó és érző férfiaknak életéből, akik üdvözlő szavaikkal és távirataikkal ifjúkori emlékeiket felidézve értelmi és érzelmi valójuknak valóságos kincsesbányáját tárták föl, hogy csak a munkálkodás, a kötelességteljesítés számíthat igazán megérdemelt
