Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1912
6 jutalomra, ez adja meg a lélek nyugalmát, boldogságát, ez teszi széppé az életet, nemessé a szivet, ez a földi és égi boldogulás egyik hathatós eszköze. Majd Szabó István vezető tanár olvasta föl az üdvözlő iratokat és táviratokat. Sajnos, hogy a helyszűke miatt nem közölhetjük le valamennyit teljes egészében, de a vezéreszmét s alapérzelmet megörökítjük itt az ifjúság számára örök okulásul. Ezek az iratok fénylő pontjai ünnepségünknek, ezek által emelkedett szerény ünnepségünk a nagy, fenséges, örökemlékű, országosjelentőségű események közé. Nagyméltóságú Lukács László miniszterelnök úr mint volt önképzőköri elnök a következő táviratot küldötte: Ünnepélyünkre küldött szives meghívásukat őszintén köszönöm; sajnos, azon nem vehetek részt, de örömmel gondolok vissza azon időkre, amelyben mint a kolozsvári önképzőkör tagja működhettem, fia azt hiszik, hogy az óriási felelőséggel ösz- szekötött magas állás kívánatos célját képezheti a jogos ambíciónak, úgy tekintsenek az én pályafutásomra és merítsenek abból erőt és kitartást a haza szolgálatára. Méltóságos Gopcsa László dr. kultuszminiszteri tanácsos úr a kört gyönyörű levélben üdvözölte, mely így szól: A kolozsvári róm. kath. főgimn. „Pázmány önképzőkörbe fennállásának 50-dik évfordulója alkalmából mint ezen főgimnáziumnak 30 évvel ezelőtt végzett növendéke s önképzőkörének tagja soha el nem halványuló kegyelettel és hálával köszöntőm még életben lévő ottan működött tanáraimat, de meg nem szűnő emlékezéssel virrasztók azon Istenben boldogult tanáraim és tanulótársaim sírja felett is, kikkel együtt töltöttem a gondatlan ifjúság napjait vallásos érzületben és tanulói munkásságban. Lelkemben ezen erényeket őrizve szeretettel üdvözlöm az önképzőkör tagjait s hőn óhajtom, hogy munkásságuk továbbra is kitűzött feladatuknak megfelelő legyen. S ha megfelelő lesz, akkor önöké a dicsőség, az enyém a hála és az elismerés. Méltóságos Erődi Béla dr. kir. főigazgató úr ezeket az örök emlékű sorokat küldötte: Hálás szívvel vettem meghi-