Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911
33 a költészetnek. Nem mondjuk, hogy a testi fájdalmakat nem rajzolhatja a költő, csak azt állítjuk, hogy a legfőbb ponton nem szabad rajzolnia s mindig a lelkiekkel összhangban tartozik rajzolni" E követelmény teljesítését tapasztaljuk a modern íróknál. A lelkűk fáj, hiába elpazarolt s vissza nem szerezhető életüket tárják fel és siratják — hiába. Büntetésüket elvették; a természet ellen elkövetett bűnök hamaros visszatorlásra találnak. Meg kell azonban jegyezni, hogy az erkölcsi érzés gyöngülésének kifejezése jó üzleti befektetések alapjául szolgál. Ilyen irányban nagy a kereslet és annak megfelelően emelkedik a kínálat. Hiába emelik fel tekintélyes szavukat kiváló politikai, társadalmi vagy irodalmi tényezők, a pornográfia terjedésének — legyen az művészi vagy közönséges — gátat vetni a mai korlátlan sajtó mellett alig lehetséges. A hazafias érzés gyöngülése, az erkölcs hanyatlása még egy uj jellemző vonással gyarapodott a magyar irodalomban : a homályossággal. Ennek oka az a kifejezésmód, amely a franciáknál meghonosodva manapság a legtöbb nemzet irodalmában megtalálható: az u. n. szimbolizmus. A szimbolizmus alapja az a felfogás, hogy a képzeletnek együtt kell működnie a gondolattal. Az a régi megfigyelés érvényesül a szimbolizmusban, hogy minden szépség feltétele bizonyos különösség, némi titokzatosság. Ha valamikor, úgy a túlságosan elfinomult lélek idejében kellett ennek az elvnek igazán érvényre jutnia, ami meg is történt. Sőt egy iskola épen a kifejezésben nyilvánuló sajátság miatt viseli a szimbolista nevet. Lényegét a francia költők fejtették ki, akik közül Mallarmé így határozza meg : Nevén nevezni valamit annyi, mint a költemény szerezte gyönyörűséget hatásának háromnegyed részétől megfosztani, mert ez a fokonként való kitalálás boldog érzésében van; és ezt bizonyos álmodozás sugallja. Moréas szerint: A szimbolikus művészet lényeges jellege abban áll, hogy soha se menjünk el a magában való eszme felfogásáig. Maeterlinck szerint a szimbolizmus kétféle. Az egyik az allegóriával érintkezik; a szimbolizmus másik faja inkább homályos, a költő tudta nélkül, gyakran akarata ellenére való és csaknem mindig 1 1 Bírálatok. Budapest. 1911. 300. 1. 3
