Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911
29 A modern irodalom egy más jellemző vonása a nyugat felé tekintés. A holnap uj jövőnek az előkészítését jelzi, a nyugatra fordulás az újjászületés irányát és módját. Amaz elv alapján íróink nagyrésze szakít a múlt hagyományai közül a népies, nemzeti alappal és gondolat, érzelem, kifejezés, alak tekintetében újat alkot. Valóságos rombolás ez, de a társadalmi és irodalmi viszonyok magyarázatul szolgálnak. Az utóbbi felfogás szerint idegen forrásból oltják szomjukat a modern írók és francia példát követve tömörülnek. A Holnap kötetei is igen különféle irányú és tehetségű költőt egyesitettek, a nyugatosak között már prózaírók is vannak. A francia Mercur de France, La Plume, L'Ermitage stb. folyóiratok mintájára „Nyugat“ címen szemlét adnak ki, mely ismertetője, ösztönzője és irányítója az újabb irodalmi törekvéseknek. Ugyancsak meghonosítják a fővárosban és a vidéken is francia példán buzdulva az irodalmi gyűléseket és irányuk szellemében készült művek kiadását s nagy lelkesedéssel, ügyes számítással, céltudatos munkássággal szereznek híveket és sokszor ellenfeleket. Mert a holnaposoktól és nyugatosoktól meghonosított irodalom nagy mértékben alkalmas az ellenszenv kiváltására. A szociális ismeretek hiánya miatt sokan nem tudnak úgy érezni a társadalmi törekvések iránt, amint azt ily nagy jelentőségű kérdés megkívánná. Irodalmi téren pedig nem hajlandók szakítani a múlttal kétes jövő érdekében. Nem akarnak arra az álláspontra helyezkedni, amely a művészet, tehát az irodalom terén is azt az elvet valja, hogy annak nincs egyéb törvénye, mint: tudd magad kifejezni.1 Pedig ezen a téren is tekintetbe kell venni a fejlődés meg nem cáfolható törvényét, melyet Ignotus a nemzeti irodalomra vonatkozólag a következőképen fejez ki: „Az irodalom egyetlen feladata, hogy művészi legyen.2 . . . A művészet az egyéniség megjelenő formája, az egyéniséget pedig ugyanazok a körülmények határozzák meg, amelyek a nemzetet ... A magyar lelket ne féltsék azoktól, akik dolgoznak, küzdenek, vívódnak és elégedetlenkednek. A magyar lélek azért lélek, hogy éljen és megújuljon és ne tűrjön bilincseket. Jaj volna a magyar léleknek, ha nem tudna helyet találni 1 Ignotus. I. mű. 151. 1. 2 Leconte ugyanezt mondja a franciáknál.
