Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1911
30 minden igényben, mit a ma támaszt a tegnappal szemben; jaj volna a magyar nemzetnek, ha csakugyan idegenség gyanánt érezné testében, amit maga szítt magába és maga termelt magának.“1 2 Irodalmunkban lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy bizonyos időkben a hazafias érzés gyöngén nyilvánul. Sőt nagy költőink a jeremiád-íróktól kezdve a legújabb időig lángostorral keltek ki a gyöngülés ellen vagy a kegyetlenség őszinteségével tárták fel okait. Példákra hivatkozás helyett ez újabb jelenség magyarázatát ismét visszahatásnak lehet tulajdonítani. Íróink közül többen rámutatnak azokra a visszaélésekre, amelyet e szent név ürügye alatt elkövettek, sőt azokra a jelenségekre is, amelyek a mai irodalmi oktatás keretén belül unalmassá és értéktelenné tették azt a nagy jelentőséget, mellyel az irodalom- tanításnak mindig rendelkeznie kell. Ha nem is osztjuk azt a véleményt, amely szerint „nálunk ez a szó félve kiejteni való gunyszó, amelyet az üresek és álnokok, a kétkulacsosak és a barbár ordítok, azok, akik belőle élnek, egészen kihabzsoltak már,"“ sajnosán kell látnunk az okokat, amelyek a nemzeti érzés gyöngülésének közvetlen előidézői. Valóban irodalmunk uj céljainak megfelelően általában nem ír azokról a magasztos érzelmekről és nem ad kifejezést azoknak a gondolatoknak, amelyek nagy művészeinket annyiszor megihlették. A hazafias érzés csökkenése mellett a modern élet hasonlóan fontos és mindeddig szokatlan jelenséget tár elénk az erkölcsi érzést illetőleg. A megváltozott társadalom uj lelke a maga sivár valóságában itt tárul elénk. A dekadens név e miatt illik a modern költőkre, írókra, színműszerzőkre. Korunk égő, nagy sebei itt mutatkoznak leginkább. Különösen pedig fájón azoknak, akik az oktatás mellett az erkölcsi nevelés nagy fontosságáról megvannak győződve. Itt már nem segít az a tény, hogy voltak az emberiség történetében különösebb korszakok. A történet bizonysága szerint épen az erkölcsi züllés volt előidézője népek és nemzetek bukásának. Az ép erő, a romlatlan szív, a szép és jó iránt fogékony és tettekben nyilvánuló akarat erős küzdelme segítségével vethető csak gát annak a nagy veszedelemnek, 1 I. mű. 102. 1. 2 Móricz Zs. A Sasfiók. Nyugat. 1911. 940. 1.
