Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1910
17 szabadon választja. Magok az erdélyiek is így fogták föl a dolgot s maguk határozták meg leghelyesebben Erdélynek a portához való viszonyát. A hatalmas török császár -— mondják — nem azt kívánja, hogy az ő birodalma úgy legyen köztünk, mint afféle országiban, ahol török lakik, hanem kíván engedelmességet a mi urunk gyermekének neve alatt} Nincs tehát másról szó, mint enget delmességről, azt akarja, hogy az általa is elismert fejedelem alat vele egyetértésben éljenek. Az engedelmesség tehát a legszelídebb alakban értendő, az adófizetésen kívül a kölcsönös jó viszony fön- rartására terjed ki. Az akkori török pártfogás őszinteségében megbíztak az erdélyiek, országgyűlési végzéseik ezt világosan mutatják, megnyugosznak az egykorú történetírók is. Forgách szerint Szolimán az országot védelmébe vette, úgyhogy az erdélyiek ezután minden jogtalanságtól mentek maradtak.2 Szamosközy János Zsigmond visszahelyezésében a könyörületesség olyan példáját látja, mely egy barbárban a legnagyobb csodálat tárgya s amely megszégyeníti a keresztény fejedelmeket, Szolimán sokkal keresztényiesebb a keresztény nevet viselő keresztény fejedelmeknél.3 A török barátság mindenesetre többet ért, mint a csak nyomorúságot hozó német szövetkezés. Erdély alkotmánya. Erdély alkotmányának alapját az 1542 március 29-iki tordai országgyűlésen tette le. Addig csak kiváltságokkal ellátott országrész volt, most mint külön ország kezdett berendezkedni. János Zsigmond és anyja, Izabella Erdélybe tették át székhelyöket, Fráter mint helytartó országgyűlést hivott össze, hogy a változott viszonyoknak megfelelően Erdélynek alkotmányt készítsenek. Erdély eleinte nem örült, hogy János Zsigmond Erdélyt tette országa középpontjává, külön jogait féltette. Innét van, hogy legelső alkotmánya az uralkodónak alig enged valami hatalmat, minden jogot Fráter Györgyre ruház. Fráter helytartói hivatalát a szultántól nyerte ugyan, de hatáskörét az erdélyi országgyűlés írja körül. Fráter az uralkodóval szemben úgy tűnik fel, mint aki képviseli a nemzetet, a nemzet első embere, a nemzeti jogok főképviselője. Az ő hatásköréből születik meg a fejedelmi hatáskör, helytartói jogait 1 E. O. E. 1. 570 1. 1556. márc. 8. Szászsebes. 2 Forgách 6. 1. a Szamosközy István Történeti Maradványai I. 110—111. 11. Monum. Hung. Hist. írók, XXI. k.
