Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1910
25 a régi szokás szerint ezen adóból fizessék közhivatalnokaikat.1 Éven- kint szt. Márton napja körül kellett lefizetniük. A nemesek ötvenede (quinquagesima nobilium) a nemesek oláhjai után járó ötvened. Abból állott, hogy évenkint állataik ötvened részét adóba kellett adniok, rendesen husvét és pünkösd körül fizették, mikor a kis állatok nőni kezdtek. Fizetésének módját az 1548 máj. 24. tordai országgyűlés szabályozta. Minden 25 juh után jár egy juh egy báránnyal, 50 juh után egy juh, egy hitn és egy nőstény báránnyal, 100 után két juh két báránnyal. Ha nem telne ki a 25, 50, 75, 100 stb. szám, akkor minden juhot két dénárral kellett megváltani.2 A fizetés alól csak az oláh kenéz, pap voltak felmentve, de ők ajándékot adtak az adószámlálónak. Bornemisza és Werner jeléntése szerint 1537-ben bejött 1008 kecske, 585 juh és a megváltásért 677 írt. és 51 dénár. Az ötvenedet rendesen bérbe szokták adni és 3000—4000 frt. volt a bérlés összege.3 Az ötvened kiterjedt a gyapjúra, disznóra, méhre is. A dézsma (decima) eredetileg az egyháznak fizetett tizedadó, eleinte a püspök jövedelme volt csupán, idővel tizedet szedhettek a fehérvári káptalan, a főesperesek, kanonokok és a szász papok. De a tized csak 1556-ig volt papi jövedelem, ekkor az egyházi birtokok elvételével kincstári jövedelemmé lett. A dézsmák egyrésze már előbb is a kincstár tulajdonába jutott, melyeket bérbe szoktak adni. így már 1545-ből maradt fenn országgyűlési határozat, mely szabályozza a bérbeadás módját. A saját földjeiken élő jobbágyok maiestatis consiiarios et commissarios Paulum Bornemisza episcopum Vesz- primienseni et Oeorgium Wernemm facta relatio. Mensibus Martio et Aprili. Anno 1552. Ebben Erdély bányáiról és egyéb jövedelmeiről terjedelmes kimutatást terjesztettek be, az irat kisebb fejezetekre oszlik, idézéskor ezekre hivatkozom. A kimutatást 1. Engel: Gesch. des Ungr. Reiches und seiner Nebenländer II. és Ili. k. A II. k. 22—42 és III. k. 6—31. ll.-jain a bányákról, a következő lapokon egyéb jövedelmekről van szó. Az ökörsütésről 1. De contributione subsidiorum. 1 E. O. E. I. 517. 1. 2 / frt. = 100 dénár. 1 frt. absolut értéke 1564—1576 között 2 frt. 64 kr. a mostani pénzérték szerint. Eszerint 1 dénár mai értékben = 2 64 krajcár, De relatív értéke a mai pénz tízszerese volt, vagyis egy forintért annyit adtak, mint ma 10 forintért. (Acsády Ignác: A pozsonyi és szepesi kamarák 1565— 1604. 3. 1., Budapest.) A megalakulás korában Erdélyben is a magyarországi pénzértékeket használták. 3 Bornemisza és Werner i. m. De quinquagesima nobilium.
