Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
25 nyitik, mely fántázia az elmúlt koroknak mostoha gyermeke volt az iskolai nevelésben. így a középiskolából kikerülő ifjak nagyon sok és értékes zenei kincset ismerhetnének meg. Lesz zenei műveltségük, ámbár nem művelik gyakorlatilag a zenét. Az ilyen művészi nevelés mellett jobban is fognak érdeklődni a magyar zeneművészeti mozgalmak iránt, mert csak természetes, hogy akinek fülét hozzá szoktatták, hogy halljon, az más Ítéletet is fog tudni mondani, annak más vágyai is lesznek, mint a gyakorlatlan fülűnek. Seprődi dános tanár szervezete a felső osztályokba is osztá- lyonkint heti 2 órában uj tanítási anyagot vesz fel. így a hangszerek ismertetését, zenei formatant, zeneesztétikát s a zenetörténetet beosztja a V—VIII. oszt. tantervébe. Ez nagyon szükséges volna, de mai zenei állapotaink és zenei műveltségünk mellett még nagyon korainak tartom, hogy ezeket a tárgyakat tanítsuk a középiskolában, mikor még conservatoriumainkban sem tanítják ezeket mint rendes tárgyakat. Ma még ezek a tárgyak a tanulók értelmét felülhaladják, mikor a tanulók túlnyomó része semmi hangszert nem tanult, semmi gyakorlati zenét nem művel, semmi esztétikai nevelésben nem részesült. Azért azt gondolom, hagyjuk a zene- esztétikát s a zenetörténetnek rendszeres tárgyalását az egyetemre. Ha lesz eredményes középiskolai zenei nevelésünk, akkor az egyetemek is megfognak nyílni a zenetudományok számára, amint ez a külföldi egyetemeken már régen szokásban van. Nálunk a középiskolai tanulók egyáltalán nem rendelkeznek azokkal az előismeretekkel, melyek őket a zenetörténeti ágak tanulmányozására alkalmasakká tennék. A zenetörténeti ismeretek terjesztésére legalkalmasabbak volnának az iskola házi hangversenyei. A középiskolának ebben a kérdésben nem lehet célja, hogy növendékeit jóllakottá tegye, hanem csak az, hogy érdeklődésüket felköltse. És amikor a művészi elvek elemi fegyvereit adja növendékei kezébe, megadta a módot arra is, hogy az életben tovább nevelhessék magukat. A középiskola zenetanítása. A középiskola zenetanitásának kérdéséről is meg kell emlékeznem. Az értesítőkből látható, hogy a zenetanitás nálunk sok helyt eredményesebben történik, mint az éneké. Oka az, hogy a tanár kevesebb növendékkel (15—20) foglalkozva szebb eredményeket tud felmutatni, mint az énekkel. Mig az énektanítást általánosan kötelezővé kellene tenni, addig a zene-
