Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
26 tanítás mai fakultatív formájában továbbra is fennmaradhatna. Csak igazán kiváló, zenei hajlamokkal bitó, szorgalmas, s egyébként is tehetséges tanulókat bocsájtanék valami hangszer tanulásához. A zenét itt csak azért kell tanítani, hogy a középiskolából értelmes dilettánsok kerüljenek ki, kik örömmel keresik a zenei élvezeteket. A középiskolai zenetanitás is csak tömegtanitás lehet. A tömegtanitás előnye, hogy fegyelemre, taktusra s az intonálás tisztaságára szoktatja a növendéket. Ez a csoporttanitás 10—15 tanulóra terjedjen csak ki. Minden intézetben legalább is négy ilyen csoportnak, kurzusnak kellene lenni, melyeknek mindegyike két-két évre oszthatná be tananyagát, hogy a tanulók kényelmesen végezhessék nyolc évre beosztva a végzendő tananyagot. Minden kurzusnak elegendő volna heti egy óra, mert a zenetanitásánál a tanárnak legtöbbet a házi munkára kell építeni.Akiben nincsen szorgalom, akinek nem jut ideje a házi gyakorlatok feldolgozására, az tegye félre a hegedűt. De annál több alkalmat nyújtanék a különböző kurzusokból alakított zenekarnak együttes játékára. A zenei nevelésben ebből az órából háramlik legtöbb haszon a tanulókra. Ezért szeretik is. Irodalmi ismerettel, általános zenei műveltséggel rendelkező ember ügyszeretete a zenetanitás terén csodákat művelhet. Azért ilyen hegedű-kurzusokkal minden intézetnek kellene bírnia,különösen kisebb városokban, ahol egyáltalán nincsen nyilvános zeneiskola. Hogy mennyi tehetséget mentene meg így az iskola az eikallódástól, arról nem is kell bővebben szólni. Az egyházi énektanítás. Az egyházi énektanítás kérdése nem tartozik szorosan az énektanításnak eddig tárgyalt keretébe. Ezért külön pontban tárgyalom, mint különálló kérdést. Az egyházi ének tanításának a kérdése a kath. iskoláknak most napirenden lévő, még teljesen megoldatlan, rendezetlen kérdése, mert olyan egyházi énektanításunk, melynek a pápa kívánsága szerint a lithurgiával kapcsolatosnak kellene lenni, egyáltalán nincsen. Ezzel a kérdéssel előbb utóbb foglalkozni kell, mert hisz minden egyházi énekkarnak lelkiismeretbeli kötelessége a Szentatya kívánsága szerint eljárni. Miről van szó ? Arról, hogy az egyház a régi choralist akarja régi méltóságába visszaállítani, még pedig olyan alapon, hogy a hívek is újra cselekvő részt vegyenek az egyházi ténykedésben. Ebben a megújhodási törekvésben az egyház is csak a középiskolától várhatja, hogy az, olyan uj nemzedéket nevel, mely az uj egyházi énekreformnak lelkes, tudatos s engedelmes híve lesz. Aki
