Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
22 tói ne várja senki, hogy ezek a „Országos Magyar Főiskolai Énekszövetséget“ megalkossák. A munkát alulról kell kezdeni, akkor majd a középiskolából kikerülő ifjak keresni fogják az alkalmat, hogy főiskolai énnekkarokat létesíthessenek. Volt alkalmam a kolozsvári Egyetemi Énekkar lelkes ifjúságát is vezetni, Egy-két próba után sok szép és értékes hangú ifjú ott hagyta az énekkart, mert érezték, hogy puszta lelkesedéssel, kotta ismeret nélkül nem lehet sokra menni. Maradtak s álhatatossan kitartottak a zászló mellett azok, kiket nem az iskola tanított kotta imeretre. 'Milyen kevés azoknak is a százaléka, arról csak annak van fogalma, ki erről meggyőződést szerezhetett. A középiskolának helyes methodikai elvekre, bőséges tanítási eszközökre van szüksége, mert a jó tananyag és tanítási terv nagy ‘segítségére vannak a tanárnak. De hol vannak ezek? Minden tanítási ágban nagy haladások történtek az utolsó évtizedek alatt) hogy gyorsan és biztosan előmozdítsák a tanulást és hogy a tanulási kedvet felébresszék. A rajz megvalósította, hogy eltörölte a sablonos mintákat, s a gyermek a természeten teszi megfigyeléseit. Csak az énektanítás terén nem történt nálunk semmi. A modern zenepedagógiai elveknek megfelő tankönyveink, segédeszközeink nincsenek. Mostani irodalmunk rossz és sablonos. Az ifjúság pedig ebben is a változatosság s a sokféleség után törekszik. Ezt pedig nem kapja. Uj dolgokat nem Írnak. Miért? A szerzők azt mondják nem érdemes, mert a középiskola nem keres újat. így persze nagyon nehéz tanulságos programmokat összeállítani, nagyon nehéz esztétikai, művészi nevelést belevinnni az iskolába. Az ének iránt való általános érdeklődés felkeltése a középiskolának jövő feladata, melyet csak a középiskolai énektanításnak újjászervezésétől kell várnunk. A mostani rendszer mellett hazánkban a zenei kultúra a többi művészetekhez képest továbbra is alacsony fokon fog maradni. A nagy közönség s a zenei köröl közötti nagy űrt kitölteni a középiskola feladata. A magyar közép osztálynak egyáltalán semmi zennei Ízlése nincsen, mert az iskola a maga túlhajtott klasszicizmusával sem teret, sem időt nem enged a tanulóknak egyéni hajlamaik kiművelésére. Ezért középosztályunk sem érteni, sem élvezni nem tadja a zenét. Mivel a középiskolai énektanítás csak tömegtanitás lehet, azért az ének művészi művelésére legnagyobb jelentősége minden intézetben a vegyes karnak van. Ennek keretében művelik s gyako-
