Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
— rolják a tanulók énekhangjukat s fejlesztik zenei Ízlésüket. Szerintem a középiskolának mindent el kellene követnie, hogy énekkara az iskola művészi középpontja legyen. Az ilyen jól fegyelmezett énekkar minden iskolának dísze lesz, mely az intézet valamennyi osztályának énekes növendékeiből összeállítva egyúttal a jól szervezett iskolát is képviseli. A vegyeskar a magasabb művészi színvonalat az eddiginél több óraszám mellett érheti el. Idő szükséges ahhoz, ha a tanár meg akar győződni, hogy az énekanyagot az egyesek is miképen tudják feldolgozni. Csak akkor tudja a tanár az egyes hangokat a kellő határok között megtartani, kik figyelembe tudják venni a ritmikus és dinamikus előjelzéseket is. A művészi gyakorlatra az a capella éneklési mód a legalkalmasabb. A középiskolák ma nem művelik eléggé, mert az nemt űr sem félmunkát, sem felszínességet. A kellő eredmény elérésére jó akusztikájú terem is szükséges. Amint van külön torna s rajzterein, ép oly szükséges, hogy minden intézetnek legyen kellően felszerelt, zenetörténeti képekkel díszített zeneterme is. Minden művészi gyakorlat a nyilvánosságra s hallgató közönségre számit, ezért a fiatal művészeknek alkalmat kell adni, hogy képességeikről beszámolhassanak. Ami a többi tantárgyaknál a kalkulus, az az énekben a nyilvános szereplés. A kar a dal hatalmával a tömegre való hatásában találja meg igazi érvényesülését. Iskoláinkban az egyházi ének is igen fontos tényező a nyilvános szereplésben. De legszebb szerepe jut a karnak az iskolai ünnepek fényének emelésében. A legkisebb ünnep is nyer az énekkel s a legnagyobb is ének nélkül száraz s hatástalan szereplés lesz. Az ünnep eszméje, a nap öröme, melyet a költemények s az ünnep szónoka kifejeznek, az énekben nyernek mélyebb kifejezést s egyetemes hatást. Ezért minden ünnep műsorán valami pedagógiai szempontnak, egységes vezérgondolatnak kell érvényesülni, amelyben a legkülönbözőbb számok is valami szerves kapcsolatban vannak. A valóságban ezt találjuk legkevésbbé. Szónok, szavalok, karmester külön-külön utakon haladnak. Mindenki akar valami különöset produkálni s az ünnep hangulata elvész. Ezért nem keltenek iskolai ünnepélyeink a hallgatókban egységes hangulatot. Pedig az iskolára e téren nagy és szép feladatok várakoznak, hogy ünnepélyeivel s hangversenyeivel az ifjúságnak ízlését nemesítse. 23
