Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
12 mert száz évvel megelőzték korukat. Pedig bevallott céljuk volt kiindulva a szemléletből az énekben is önállóságra, önmunkásságra nevelni a gyermeket. Pestalozzi óta állandóan foglalkoznak az énektanításnak kérdésével, s annak nevelő hatásáról. A pedagógusok általában elismerik az énektanításnak pedagógiai s művészi fontosságát. Ugyanezen elveket hirdeti röviden az 1892-ben kiadott miniszteri rendelet is. Különösen hangsúlyozva, hogy neveli a kedélyt s akaratot. Én a rendeletben foglalt általános nevelési hatásokat még kiegészíthetném, de csak kettőt hangsúlyozok. Első, hogy az éneklésnél együttműködő tényezők, mint a tiszta hallás, biztos intonálás, hangerő, hangszinezés olyan tulajdonságok, melyek a tanulóban nagyban növelhetik a figyelmet. A másik, hogy az énektanítás a jó kiejtésre való szoktatással csengő, üde beszédorgánumot nevel, amelyre az életben bizony mindnyájunknak szükségünk van. De szüksége van különösen a papnak, tanárnak, ügyvédnek, szónoknak, hogy beszélő orgánumát könnyen tudja használni. Az énektanulásnak ezt az előnyös oldalát ma is teljesen figyelmen kívül hagyják. Ezen okoknál fogva a mai középiskola nagy mulasztást követ el, hogy tantárgyai sorában az ének nem foglalja el az őt megillető helyet. Ezt különösen akkor érezzük, ha az énektanítást a többi tárgyakhoz viszonyítjuk. Az ének, a rajz és torna tanítása mellett teljesen alárendelt helyet foglal el. Olyan mostoha gyermek féle, kit minden iskolai ünnephez előrántunk, de helyzetének javítása érdekében mitsem teszünk. A tornának van részletes tanterve, az éneknek nincsen sem tanterve, sem módszere, még óráinak száma sincsen megállapítva. Így nem csoda, ha a legtöbb középiskola értesítőjében, még nyomát sem találjuk annak, mit és hogyan tanítanak. Az eredményes énektanításnak legnagyobb hátránya a nevet-, ségesen kevés óraszám. Az ország legtöbb intézetében 2—3 óra. Az erdélyi római katholikus státus gimnáziumaiban több az óraszám, de itt sincsen még egységes eljárás. Minden intézet a maga szükségleteihez szabja meg heti óráinak számát. Hogy e téren milyen egyöntetlenség uralkodik nálunk, hivatkozom dr. Vajda Emil tanárnak a Zenepedagógiai Társaságnak 1909. márc. 7. tartott felolvasásának következő adataira:
