Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
11 minden téren az idealizmus, ma, mikor annyira szegénnyé lett a belső ember, ma inkább kellene helyet juttatni az éneknek tanterveinkben. A kedvező jelek mutatkoznak, mert hiszen egész Európában megindult a mozgalom a zene és ének művészi nevelése érdekében. Mintha éreznők, hogy életünknek nincsen tartalma, mert a mostani tanítási rendszer mellett az iskolák a gyermekeknek csak eszét töltik meg, de szive üresen marad. Ezért beállították a gyermeket a művészet világába, hogy az egyoldalú szellemi túlterhelést ellensúlyozzák. És különös, hogy épen a gyermeknek leginkább megfelelő művészetről, az énekről feledkeztek meg. Nem is ismerek művészetet, mely nemesebb kincsekkel halmozná el a gyermek ideális lelkét. A hangok áradata a legmélyebb associativ hatással hat az ifjú lelkére, mely azt a szépre, jóra, nemesre irányítja. Az első, ki az ember harmonikus műveltségéhez az éneket is szükségesnek tartotta, Pestallozzi (1746—1827), az újkori népiskolának egyik alapitója volt. Ő viszi az iskolába a világi dalokat, mint általános nevelési eszközt, melynek célja ez ember tehetségeinek harmonikus kiművelése. 0 hangoztatta először, hogy a± ének- tanitónak a gyermek hangképzőjének kell lenni. De Pestalozzi elvei csak lassan terjedtek, s ma sem nyertek még általános elterjedést. Pestalozzi szava az elhanyagolt iskolai énektanítás érdekében magára vonta a pedagógusok figyelmét, de csak azért, hogy jóidéig nevessenek Pestalozzinak rajongó, álmadozó tervei felett. Különös, hogy ez az ember, kit a múzsák elfelejtettek homlokon csókolni, kinek magának semmi zenei érzéke nem volt, az hangoztatja az énektanítás szükségességet, az mondja ki ezt a jelszót: Mehr Kunst im Leben des Kindes! Több művészetet a gyermeknek. És aki azt hirdette, hogy a gyermeket előbb meg kell tanítani beszélni, ha • beszélni akarunk vele, ugyanezt az elvet vallja az énektanítás terén is, hogy a gyermeket meg kell tanítani énekelni, hogy helyesen tudjon énekelni. Pestalozzi énektanitási elveit száz évvel azelőtt Nägeli és Pfeiffer valósították meg, midőn Iffertenben olyan iskolát alapítottak, melyben éneket is tanítottak. Ők írták az első modern szellemtől áthatott tankönyvet is: Gesangbildungslehre nach Pestaloz- zischen Grundsätzen pädagogisch begründet von M. Traugott Pfeiffer, methodisch bearbeitet von H. Georg Nägeli. Zürich 1810. A munkát korában elfelejtették méltatni. Módszerük nem terjedt el,
