Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
10 kényszeritették. A 17. század nagy theoretikusa Amos Commenius (1592—1671.) is ezen a nézeten lehetett, mikor azt mondja, mivel írni irás által tanul az ember, tehát énekelni is éneklés által kell tanulnia (Didact. Magna cap. 21.) A tanításnak egyetlen célja, hogy a gyermekek is részt vegyenek a hívek énekében, nem az, hogy művészi nevelésben részesüljenek. A protestáns vallásos énekek, melyek a nagyok érzés és gondolatvilágának mélységétől voltak áthatva, nem elégíthették ki az ifjú lelkeket. A zsoltárok egyhangúsága a gyermekek éneksóvár lelkiiletének unalmas volt. így lettek az énekórák csupán szöveg- emlézési órákká. Az eredmény a protestáns iskolákban is a teljes hanyatlás lett. A 17. századtól európaszerte általános hanyatlás következett be az énektanítás terén. A kor háborúi maguk után vonták az országok anyagi és szellemi elszegényedését. Az általános elhanyat- lás közepette teljesen megfeledkeztek az iskolai énektanításról. Különös jelenség, hogy amily mértékben emelkedett mindenütt az instrumentális zene iránti általános érdeklődés, oly mértékben hanyatlott a vocalis művészet iránt való érdeklődés az iskolában, templomban egyaránt. A kántorból, a tanári karnak híres éneklő mesteréből, alapelemeket tanító tanító lett, ki itt-ott a templom számára szükséges vasárnapi énekeket tanitgatja. A felvilágosodottság korának nagy pedagógusai az ifjúság reális nevelését hangoztatják s teljesen megfeledkeztek az ének nevelő hatásáról. Locke (1632—1704.) határozottan száműzi az éneket az iskolából, mert szerinte az embernek e rövid életben sokkal fontosabb, hasznosabb tárgyakat kell tanulni, mint énekelni. A lelkes zeneíró Rousseau (1712—1778.) megkívánja ugyan, hogy Emiljének csengő hangja s a taktus s harmóniák iránt érzékeny füle legyen, de nem sokat foglalkozik az énekkel, mint tantárggyal. A pietisták s a philantropusok sem méltatták nagyobb figyelemre az éneket. így az énektanítást, mely ősidők óta az iskolával össze volt forrva, a reális élet hatalmasabb érdekei teljesen háttérbe szorították. A realtárgyak vetekedve veszik el az énektől a szükséges órákat, úgy hogy a 18. és 19. század tanterveiből teljesen hiányzik az ének az iskolai nevelésből. Pedig az éneknek s zenének igen nagy befolyása van kedélyi életünkre. Nincs semmi, ami kedélyünket olyan gyorsan mozgásba hozná, mint épen az ének és zene. Ma, mikor annyira veszendő
