Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1909
9 A hanyatlás hirtelen következett be. A Nouve Musiche, az úgynevezett uj világi zene rohamos fejlődésével foglalkoztatta az embereket, mely egyszerre 1600 körül diadalmasan hódította meg az egész világot. Ez a világi zene nemcsak emancipálta magát az egyháztól, hanem lényegesen befolyásolta az egyházi éneket is fejlődésében és kihatott a középkori iskolának énektanítására is, mert az uj zene uj hangrendszert teremtett, mely eltérő elveken épült fel mint a choralis. Mivel az iskola nem haladt a kor Ízlésével, az iskolai énektanítás is rohamosan hanyatlott-. Olaszországban nyilvános zeneiskolák keletkeztek. Ezen iskolák hivatásos énekeseket neveltek, kiknek az énekművészet kenyéradó pálya lett. Olasz énekesek özönlötték el az egész világot, kik csak egy célt ismertek : dicsőséget s pénzt. A kiváltságosok művészetének, az ének- virtuozok kora ez, mely az iskolát nemhogy bátorította volna, hanem még inkább elriasztotta az énektanítástól. A hajdan virágzó iskolai karokat válogatott s művésziesen iskolázott, hivatott énekesek kara váltotta fel, mely az egyházi énekművészeinek teljes depopulariza- tioját vonta maga után. Az iskolai énektanítás folyton hanyatlott. így támadt lassan az egyház és iskola között idegenkedés, majd bekövetkezett a teljes szakadás. Az ezeréves szövetséget egyház és iskola között teljesen megbontotta a 16. és 17. század korszelleme, az uj humanizmus. Az egyházi éneknek terhe az iskolákkal kapcsolatos alámneumokra szállt. Sokáig itt ápolták a klasszikus egyházi éneket, emlékeztetve az elmúlt történeti időkre. Maga a tanítás szakadatlan ismétléssé s léleknélküli előéneklési módszerré fajult. Mivel az iskola nem támogatta az egyházi éneket, a 17. századtól a népénekek lesznek általánossá. A lithurgian kívüli énekek általános elterjedésének a reformatio is nagyon kedvezett. Ezután végképen elhanyagolták a templomokban azon éneklési módot, mely az egyháznak legintimebb zenéje s a 17. századig világtekintély volt: a choralist. Az iskolai énektanítás a 16. század folyamán a reformátorok iskoláiban éled fel újból. Mivel az éneklést istentiszteletük lényeges részének tekintették, azért rendes tárggyá tették az éneket iskoláikban. De tanításukban nyomát sem találhatjuk annak, hogy az éneket szellemfejlesztő módon tanították volna. Az iskola azon hibás alapon állott, hogy feltételezte minden gyermekben a veleszületett énekművészeti képességet. Ezért a gyermekeket az énekre
