Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1903
18 az ő tanítójáról. „Halbem, hogy a „szent“ névvel illetik és látván, mennyire becsülik, valósággal összeesküdtünk ellene és mindenütt kémkedtünk utána, bárhol járt és kelt, s bármit beszállt vagy mondott. Lestük a szavait, gesztusait, cselekedeteit, a korholásokat, a melyekben részesített bennünket, vájjon nincsen-e azokban keserűség, harag, vagy egy-egy igazságtalan szó. Megvigyáztuk, hogyan viselkedik társaságban, szobájában, az asztalnál, evés és ivás közben, hogyan öltözködik, szóval mindenképen. Ámde jóllehet szenvedélyesen űztük a kémkedést és szinte mohó vágygyal szerettünk volna fölfedezni rajta valamely hibát, amely saját tökéletlenségeink közepette bizonyos vigasztalásunkra szolgáljon: hitemre és vérem csordultáig azt kell vallanom, hogy még csak olyan hibát sem találtunk benne, a mely bocsánatos bűn számba mehetne. Csupa kötelelességérzet volt benne.“ Valóban Fourier Péter nem ismerte a bűnt, sohasem vesztegette idejét s nem mondott hiábavaló szót. Módszere egyszerű volt s kettős alapeszmén épült. Az egyik a bűn megbüntetése, a másik az erényre való bátorítás. Büntetéseiben nem volt semmi köznapias és elfásító. Az ezen korban szokásos és minduntalan használt korbácsot legföllebb a vallás és az erkölcs ellen vétőkkel szemben használta; a hazugsággal szemben a becsület aegisével küzdött. Különösen fel tudta költeni nemesházi növendékeiben a becsvágyat. így szólott hozzájuk : »Mivel Isten kü- lömbséget tett az emberek között, hát engedjék meg, hogy én is tegyek. Mit gondolnak önök, ki lesz előttem a nemes ember? Talán a legjobban öltözött? Talán a leggazdagabb, vagy az, aki a legjobb házból való ? Nem. A valódi nemesség az erényben áll, s ennélfogva az erényesek lesznek az én nemes embereim és a bűnösök az én jobbágyaim, és a bűnösök között a hazug lesz a rabszolga; ő lesz valamennyinek a szolgája, ő fog elsőnek fölkelni, befűt, a gyertyákat meggyujtja, kisöpri a szobát, mosdóvizet nyújt társainak és kiszolgálja őket az asztalnál.» Az okos és jó tanítvánnyal szemben mindig szelíd és jóakarata volt Fourier Péter, akinél ezen nemes tulajdonságai sohsem fajultak el gyöngeséggé. A vad és rakonczátlan szellemeket nagyon jól meg tudta fékezni és a kötelesség teljesítéséhez visszavezetni: s mindenekfölött másokat nevelvén, tudatosan és öntudatlanul is mindig önmagát is nevelte. Kemény és súlyos munkát végzett, de annak szép is volt a jutalma, mert belelátott
