Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1903
19 az emberi jellem sűrű hálózatába s egy finom és nagy művészetet tanult meg : hogyan kell bánni a lelkekkel. Azonban valamely intézményt reformálni vagy épen megalapítani nehéz dolog még Fourier Péter szellemi és lelki jelességeivel is; mert az ilyen munkához szinte emberfeletti energia és kitartás szükséges. Fourier Péternek két barátja akadt, akik idősebbek voltak nálánál, s a kik hivatva voltak arra, hogy szerzetesrendi reformátorok legyenek; az első Lairuelz Szervácz, premontrei, a másik pedig De la Cour Dezső, benczés. A három egyetemi hallgatót szoros barátság fűzte egybe; gyakran társalogtak együtt s vetekedve gyakorolták a jót és végezték ájtatos- ságaikat. A harmadik köztük, Fourier Péter, egy férfiszerzetes rendnek regenerátora és egy női szerzetesrendnek megalapítója lett. A leendő rendalapító ekkor húsz éves volt és igy az életpálya választásának komoly kérdéséhez jutott. Elhatározza, hogy kolostorba lép; azonban egész környezetének meglepetésére nem lép valamely szigorú szerzetbe, hanem a Chaumousey apátság kevéssé szabályozott kanonokjai közé. Ott kopogtat a rendház ajtaján, amely Mirecourt-tól őt mértföldnyire van. Befogadják s négy esztendeig tartózkodik ott. Sokat szenvedett, de mindvégig állhatatos maradt és kitartott 1588-ban diakónus lesz, s a következő évben pappá szentelik. Miként Loyalai Szent-Ignácz és ezen kor papjainak legnagyobb része, nem hiszi magát méltónak arra, hogy az Jr oltárán a titokzatos áldozatot bemutassa. Csak mintegy félév múlva mutatja be zsenge áldozatát. Azonban tbeologiai tanulmányait még nem végezte el, visszatér ennélfogva Pont-á-Moussonba és 1589—1596, teljes hat éven keresztül elmerül a szent tanulmányokban. Újra első lett az erényben és a tudományban. Aristoteles helyét elfoglalta nála Szent Tamás Még most is megvan az a példány, amelyet használt és jegyzetekkel teleírt. Elannyira elsajátította Aquinói Szent Tamás Summáját, hogy egy őt jól ismerő jezsuitának tanúsága szerint a Summa akár el is veszhetett volna, Fourier azt emlékezetből újra le tudta volna írni. A theologiai vitatkozásokon a legnagyobb mesternek mutatta magát; a tételt világosan formulázta, a nehézségeket ügyesen csoportosította és szétszedte, az ellenvetéseket halomradöntötte s mindezt bámulatosan éber s alapos feleletre mindig kész szellemmel tette; sohsem látszott rajta, hogy félne a legyőzeléstől és arczán mindig teljes meggyőződés vilá2*
