Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
82 erkölcsileg lehetetlen! Mert tekintvén azt, mi a mindenható Istennek, tekintvén mi apostoli Fölségének, s tekintvén mi a szeretett hazának sajátja és igénye, azon meggyőződésre jutott a tanárkar, mikép teljes lehetetlen az ifjúság elméjét, szívét, lelkét tökéletlenül bírt és értett nyelven úgy idomítni, vezetni, hajtani, hogy az oktatás és nevelés legszentebb czéljának elég tétessék, mi nem más, mint: szolgálni Istennek, királynak és hazának | Ugyanis nagyérdekü dolog, félszeg míveltségü tudákos polgárokat kiknél veszedelmesebb nincs, vagy lehetőleg kimívelt s valódi bölcseségre vezetetteket adni át az államnak! mi hogy a fölfoghatás könnyűsége vagy nehézségétől, valamint a kellőleg megértett, vagy nem értett tanítás minőségétől igen sokat függ, tagadhatatlan; miután jól megérteni, kellőleg fölfogni csak a legismeretesebb nyelven eléadottakat vagyunk képesek. Már pedig a német nyelvtudás azon foka, melyen az eléadandó tárgyak az elme, szív- s lélekbe sikeresen bévezettessenek s mintegy vérré váljanak, most még csak a boldog óhajtások közé sorozandó ; mert itt a német nyelvnek, melynek szükségességét önként átlátjuk s elismerjük, mérve épen az, mi a görög és latin nyelvé az osztrák birodalom egyéb részeiben, hol az érintett nyelvek bár mindig és rendesen eléadattak, mégis előadási nyelvül alkalmazhatóknak soha sem találtattak, Ítéltettek. Városunkban tudniillik oly gyéren használtaik a német nyelv, hogy az iskolán kívül csak igen kevés ifjúnak van alkalma magát abban gyakorolhatni; miért az ezt tökéletesen bíró ifjaknak száma oly csekély, hogy annak behozatalával úgyszólván az egész ifjúságnak előmenetele kevesek hasznának áldozatáúl esnék. Ezek következtében a kolozsvári róni. kath. gymnasium tanárkara mindkét állam érdekét már kötelességénél fogva is szívén hordozván, s egyszersmind meggyőződvén arról, mikép az egyházi és közoktatási magas minisztérium Ö cs. és kir. apostoli Felségének, a dicsőségesen uralkodó Fejedelemnek inkább akar becsületes jó magyarokat, mint sem jó magyar, sem jó német, s félszeg módon képezett polgárokat neveltetni, legalázatosabb hódolattal jelenti ki azon már kifejtett meggyőződését, mikép a német nyelvnek mint oktatási nyelvnek behozatala a helybeli róni. catholicum gymnasiumba, hacsak nem az egyházi és polgári mindkét állam kárával, erkölcsileg lehetetlen.“ Ezzel a hazafias fölterjesztéssel nem szakadt vége a nemzeti nyelvért való küzdelemnek. A fönti kérdés újia föladatik a tanárkarnak 1857 febr. 10. Erre a tanárkar febr. 15. a következő feleletet adta :
