Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900
81 Nagyon érdekes a kolozsvári tanárkarnak a német nyelvnek, mint tannyelvnek alkalmazása ellen folytatott küzdelme. Az első e nemű rendelet 1853 ápril 6. kelt, a melyben meghagyatik, hogy egy vagy más tantárgyat a tanárok németül adjanak elő. Ezt követte 1853 október 3. az a hírhedt rendelet, a melynek értelmében a német nyelv Erdély minden gymnasiumában föltéttelenül kötelező, annak tanítására hetenkint legalább 3 —4 óra fordítandó, a történelem és a Vaterlands-Kunde a VIII. osztályban azonnal német nyelven adandó elő, az értekezleti jegyzőkönyvek és a fölterjesztések német vagy latin nyelven szerkesztendők. A tanárkar a rendeletet tanácskozás tárgyává tette és a német nyelv behozatala ellen a következő okokat hozta föl: leggyorsabban és legélénkebben azon a nyelven szerez az ember ismereteket, melyet mint gyermek anyja tejével szítt magába; az előrehaladt nemzetek mind saját nyelvökön léptek a nemes, a követni méltó tetőre ; az élet és a világ ismeretére idegen nyelven vezetni, ismeretlen tárgyakat ismeretlen nyelven tanítani értelmi lehetetlenség; az intézet ifjúsága tisztán magyar vagy román ajkú s nagy részében még a német betűket sem ismeri; a német tannyelv sok és drága új tankönyv vételével terheli meg a szülőket. Mindezek alapján kéri a tanárkar, hogy hagyassék meg a magyar nyelv ezentúl is tan- és felterjesztési nyelvnek. A kormány orré megparancsolta (1853 decz. 13.), hogy a fölterjesztések az előbbi rendelet értelmében szerkesztendők, a tannyelv kérdése pedig még függőben tartatik. Azonban 1855 jan. 24 újra kérdést intéz a kormány a tanárkarhoz, vájjon miképen történhetnék meg, hogy az 1855—56. tanévben a tantárgyak már német nyelven adassanak elé a kolozsvári teljes gymnasiumban. A tanárkar 1855 febr. 17. a Következőleg válaszolt erre a kérdésre: „A jó és igazságosság őszinte szeretetétől lelkesült tanárkar, félretévén mindazokat, mik az önzés vagy önkényelem keresésének színét magokon viselnék ; mindazon mozzanatokat pedig, melyek a német nyelvnek eléadási nyelvül alkalmaztatásábólfölmerülendőknek sejtethetnek, sőt előre láthatók, a tiszta lelkiismeret vezérfénye mellett pontosan megvizsgálván, meggondolván, megfontolván, a megállapodott ítélet minden ingadozása nélkül, leikével az Isten, király és haza szent eszméjén függvén, legalázatosabban bátorkodik kijelenteni: mikép a német nyelvnek, mint előadási nyelvnek a jövő, sőt még következő több évekre is, behozatala, ha csak nem az egyházi és polgári mindkét állam szembeszökő kárával, 6
