Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1900

Horváth Sándor Pius.

Az 1861—62. iskolai évben daliskolát alakított a kolozsvári r. kath. főgymnasium ifjúsága között az ének gyakorlása végett Bereez Antal kegyesrendi tanárjelölt; s az ő fáradalmatlan vezetése és szakértelme mellett olyan haladást tett az ifjúság, hogy virágvasárnapján a nép épülésére a templomban énekelt, máj. 4. este pedig, V. szt. Fiús előestéjén 9 órakor a szabad ég alatt sok nép jelenlétében gyönyörű dalokat zengett.

A ki e sorokat a kolozsvári kegyesrendi ház történetébe beleírta, a háznak főnöke és a vele kapcsolatos róm. kath. fő- gymnasiumnak igazgatója Horváth I’ius volt, a város közéletének egyik legrokonszenvesebb és legkedveltebb alakja.

Negyven esztendő múlva, 1961. május hó 5. a kolozsvári kegyesrendi tanárjelöltek lapjában névnapi üdvözlelül a jeles férfiúnak arczképét közöltem a következő sorok kíséretében :

A budapesti kegyesrendi társház egyik magános czellájában a maga szép múltján mereng egy agg férfiú. Hosszú életpálya van mögötte, sokat fáradt, nagy sikereket ért el. Most pihen, az alkonyodé élet édes nyugalmát élvezi, s egyik szeme a lezajlott élet lélekemelő emlékein revedez, míg a másik a jövő élet boldogító titkaiba mélyed. Adjon Isten mindnyájunknak olyan ép magas kort, a milyen az övé, s olyan nemes buzgalmat, hazafias hevületet, égő hitet, szózatos ajkat és termékeny tanítást, s akkor a nagy Kalazanczius szölleje fölvirúl és nemes gyümölcsöt érlel!

A mint a kolozsvári főgymnasium történetét toldozgatom, az ötvenes évekből és a hatvanas évek elejéről elém ragyog a Horváth Pilis lelkes areza. Szellemének, tudományának, hazafiságá- nak, vallásosságának, társadalmi tapintatának nyomait ott látom az intézet ügyirataiban, tanítványainak hálás nyilatkozataiban, szentbeszédeiben, könyveiben. Az igénytelen szerzetes ajkain csüggött a Bach-korszak hivő kolozsvári közönsége, a ki az örök- haza mellett olyan szívrehatóan tudta rajzolni az édes földi haza