Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
6 1845 (kézirat). Liber continens nomina et historias Convictorum Claudiopoli, ab anno 1703 (kézirat). Brevis história de templo regio Academico Claudio- politano deque sacris in eo Functionibus, ab anno 1815 (kézirat). Album So- dalitatis natae Reginae Angelorum ab anno 1641 (kézirat). Beke Antal, Az erdélyi egyházmegyei papnövelde történeti vázlata. Molnár Aladár, A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században. Szirmáéi József, Magyar írók élete és munkái. És egyebek. Az intézet piárista-korszakára az intézeti levéltár, a Procollum Exhibi- torum in Litterariis, item in Fundationalibus, item in Ecclesiasticis (Erdélyi Rom. Kath. Státus levéltára) és a Kegyesrend központi Levéltára szolgáltatnak részletes adatokat. II. Át néset és felosztás. Az intézet története legalkalmasabban tel- osztatik jezsuita (1579—1773) és piárista korszakra (1776-tól máig). Alkorszakokat is meg lehet külömböztetni; így megemlítem, hogy Vass József a jézsuita korszakot két részre osztja: az alakulás korára, 1579—1698 és a békés fejlődés korára, 1699—1773, a mely időszakhoz számíttatik a piáristák eljöveteléig lefolyt három év. A piárista korszakban két időszakot lehet meg- külömböztetni: 1776—1849 és 1850—1898. I. A kolozsvári r. kath. gymnasium a jézsuiták alatt. 1570-1773. 1. A jézsuiták küzdelmei létökért 1579—1688. Azon híres gyulafehérvári hitvitatkozáson (1579), a mely Dávid Ferencznek elitéltetését és tragikus halálát vonta maga után, ott volt egy jézsuita páter is, Leleszi János, Báthori Kristóf fejedelemnek kedveltje és leghívebb tanácsadója és fiának, Zsigmondnak nevelője, a kit a vallásos fejedelem végső betegségében nem engedett el maga mellől. Egy jézsuita páter Erdélyben! Abban az országban, a mely legnagyobb részében a reformáczió hívévé szegődött, s a melyben semmit sem gyűlöltek annyira, mint a katholikus vallást, a mely teljesen el volt nyomva és végveszedelemben forgott. Valóban nagyot kellett fordulnia az időnek és egy új kornak kellett kezdődnie, a midőn Erdély Rendei a tordai országgyűlésen (1579 okt. 21 - 24.) a fejedelemhez intézett föliratukban így nyilatkoznak: »Annak utánna kegyelmes urunk megértettük az lengyel király ő felsége levelét is, az mellett az nagyságod akaratját is, mi okból indultatván, az ifjúságnak tanítása és instituálására jé- suitákat behozván, bizonyos helyekre letelepítettük, kiből könyör- gönk ezen nagyságodnak, hogy az mi végre hozatta őköt, viseljék
