Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
60 Mivel a Mester a maga dicsőségére rendezted e játékot, azért az örök fény által megvilágított trónusról meg akarja figyelni azt, a mit népe nyújt neki. Elsőnek a Bölcseség lép föl. Czitera van a kezében, s ennek hangjai mellett az ó-szövetségi három ifjú hymnusát zengi, ezzel azt jelentvén, hogy a földi drámának, a földi életnek legfőbb czélja az Isten dicsősége. Utána a Törvény jelen meg egy magaslaton, a mely a világ fölé emelkedik; irás van a kezében, a melybe az örök törvény van foglalva : Szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat, tégy jót, s Isten megoltalmaz. Ezután a Szépség és a Bölcseség együtt lépnek föl; a bölcsővel jelölt ajtón át lépnek a színpadra. A Szépség örvendeni akar a szép természetnek, a virágnak és a verőfénynek; a Bölcseség nem szívesen lépi át a maga küszöbét, a mely mögött csendes béke honol. Hiába kérdi tőle a Szépség, hogy mire való a virág, a madár, a gyümölcs, begy és völgy, az ég és rajta a nap, ha az ember azokat nem élvezné? A Bölcseség azt feleli, hogy élvezni és csodálni szabad a természetet, ha hálával emlékezünk meg a Teremtőről; de bűn azt hinni, hogy a szépség csak arra való, hogy azt élvezzük, s bűn az élvezet közben megfeledkeznünk a Teremtőről. Azért vagyok a Bölcseség, hogy elrejtőzve lakozzam — azért vagyok a Szépség, hogy láttassam és lássak : ezekkel az ellentétes jelszavakkal válik el egymástól a két nő, mindenik azon tanakodva, hogy mikép hasznosíthatja legjobban az égtől nyert adományát? Ekkor a Törvény szózata hangzik felülről: tegyetek jót, menedéktek az Isten; de ez égi szót csak a Bölcseség hallja meg Föllép a Gazdag, a ki minden földi jóval el van látva, s ennek árán élvezni is akar: a levegő, a föld és a viz állatjai fűszerezzék asztalát, Venus vesse meg ágyát; derült örömek, örökös henyeség, inycsiklandoztató ételek, büszke becsvágy legyenek élvezetei és czéljai e földön. Majd a paraszt is föllép s keservesen tréfálódzik fáradalmas élete fölött. Utána a Koldus panaszolja el sorsát, a mely a leg- gyötrelmesebb valamennyi között. A Törvény égi szózata : tegyetek jót, menedéktek az Isten — a Koldus szívébe vigasztalást önt, a Gazdagot untatja; a Paraszt pedig siketnek teszi magát, de azért hallja és megérti a szót. Ekkor közeledik a Király, a kit a Bölcseség alázattal fogad, a Szépség kaezérkodva, a Gazdag boszankodva, hogy meg kell hajolnia, a Paraszt rejtőzve, hogy mint maga mondja, új adót ne sózzanak rá. A Király elszámlálja dicsősége és hatalma tetteit; korláttalan úr ő, mi hiánya volna még a földön? Ekkor újra hallatszik a Törvény szózata: tégy jót, menedéked az Isten. A szerencsétlen Koldus adományért esd, s először a Szépséghez folyamodik ; de ez öntetszelgésében észre sem veszi. A Gazdag durván kergeti el; a Király íőalamizsnásához utasítja ;
