Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
15 század óta megtartották a föltámadás ünnepét és ezt színműben is bemutatták a népnek. Szent sírt is a XIII. század elejétől készítenek nálunk, a mint azt Bunkó József kimutatja. Telegdi Miklós »Ordinariumában (1580. Nagy-Szombat) is némi miste- riiim-nvomra akadunk a húsvéti körmenet leírásában. Bizonyos, hogy Csanády (Chanadinus) Albert XVI. századbeli pálos szerzetes »stylo rytbmico et idionmte hungarico seriem passionis Bominicae concinnavit.« Talán nem csalódunk, ha azonfölül misteriumunk régiségé mellett bizonyítékul felhozzuk, hogy Pó- saházi »Igazság Is tápja- czímü művében (1669., 561. 1.) a kalb, egyháztól való elszakadás egyik okául azt hozza fel, hogy »ide való a többi között a Christus szenvedésének és halálának játékos komédiára való fordítása, a mely Jézus Christust boszantó szokást, esztendőnkint a pápistáknál szemünkkel tapasztalunk.« Es talán Czeglédy István (Dágon lediilése, 1670., II. 14.) következő felkiáltása is bizonyít valamit: »Még sem szűntök Christus Urunk szenvedéseit kitragoediázni.« Mindezek talán igazolják újabb irodalom-történetírónknak, Bodnár Zsigmondnak azt a következtetését, hogy a népmiste- riumok az egész országban el voltak terjedve, összeforrtak a nemzettel, melyből még a reformatio sem irthatta ki. (A magy. irod. tört I. 2., 105—108. 1.) Különben is, a hazai németségnél szerte dívott a misterium- előadás (és dívik részben ma is, mint Fő-Réven). Elgondolhatal- lan, hogy e szokás fogékony és bitbuzgó népünk figyelmét teljesen elkerülte és utánzó kedvét föl ne ébresztette volna. Mindezek mellett a sajnos csak az, hogy teljesen positiv adatunk, azaz fenmaradt régibb misteriumunk nincsen. l)e ha fenmaradt misteriumainkat csak újabb szerzeményeknek tekintjük Válival, abban bizonyára nem adhatunk neki igazat, hogy ne lenne bennök magyaros íz. Van bizony azokban néhány ugyancsak magyaros tréfa. Így a »Magyar Nyelvőr« által 1874. közölt misterium-töredékben Péter apostol, a ki egy egész csomó komoly, de különösen víg népies legendának a bőse, Szűz Máriával egész magyar módra rakja a tánezot a kánai menyegzőn. S a kánai menyegző végre is aránylag nem oly fontos részlete Jézus életének, s talán méltán következtethetünk arra, hogy egyéb misteriumaink is magyarosak voltak, vagy voltak legalább bennök magyaros részletek. Bizonyos azonban, hogy nálunk a rnisterium nem fejlődött nagyot. Kétségtelen ugyan, hogy nálunk rendszeresített énekes osztály volt, a melynek tagjai minden valószínűség szerint az egyházi színi előadásokban is részt vettek nálunk, miként más népeknél; mert hogy a népet profán bobócz-játékokkal mulattatták, az kétségtelen. Ámde a mi énekes-rendünket nagyrészt tönkretette a tatárjárás, és Nagy Lajos királyunk alatt kivesznek a királyi regösök (conbibatores, trufatores, mimi, scurrae).
