Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
1<> Csak szórványos maradékaik öröklődnek át a következő századokra, a kik azonban a régi jelentőségre nem tudnak szert lenni; és, a mi fő, megszűnt náluk a hagyomány. És ha a magyarságnak volt is liturgiái misleriuma, a melyben nemzeti szellem is nyilvánult, a mi bizonyosra vehető; hiányzott az énekeseken kivűl is a magyarságnál, a ki e misteriumokal átvette és tovább fejlesztette volna. Nem volt nálunk nemzeti polgári elem, németek nálunk a város-alapítók, a polgárok, kik között nagyon divatos a misterium-előadás, de ez természetesen németül történik. És ilyenformán, mivel a történeti viszonyok kedvezőtlenek voltak, és első sorban mivel Írott emlékünk nincs, azt kell következtetnünk, hogy a magyarságnál a misterium tényleg a fejlődésnek csak első fokát érte el; ilyen állapotban került a nép közé. és maradt fönn a mai napig. A magyar népben különben is nagy ugyan a szónokias, de csekély a színészies hajlam. A nép csak annyiban vehetett részt az előadásokban, hogy régebben, mint ma. énekes és elevenebb parasztlegények, a kik talán hajdanta az istentisztelet színi előadásaiban resztvettek, áj- tatos mulatságukat folytatták és folytatják a mai napig. Azonban e jámbor mulatságok veszendőben vannak, napról napra, tü- nedeznek. Hogy példát hozzak föl, Kálmány Lajos néhány év előtt Pécskán még gyűjtött misterium-maradványokat, és most úgy értesülök, hogy a betlehemezés szokása ott kiment a divatból. Bármilyen legyen is népünk múltja e tekintetben, az bizonyos, hogy drámai népköltészeti maradványokat az újabb gyűjtők buzgalmának nagy számban sikerült összegyűjteni. így találunk Arany László és Gyulai Pál gyűjteményében lö karácsonyi misteriumot és 2 vizkereszti játékot; a mely gyűjtemény egymagában is elégséges arra, hogy népünknek a drámai téren való költői tevékenységét bizonyítsa. Egyéb gyűjteményekben és a Magyar Nyelvőrben is szórványosan találkozunk e nemű költői maranványokkal. Érdekes a magyar gyermekek pünkösdi játéka, a mely a hazai németségnél föl nem lelhető. A helyek, a hol a bethlehemezés még dívik vagy legalább néhány évvel ezelőtt divatban volt, a következők: Göcsej, Deb- reczen, Csongrád, Csomafája, Csenger, Székesfehérvár, Horgos, Nagy-Bánya, Mindszent, Orosháza, Pécska, Magyar-Bánhegyes, Batonya, Apácza, Nagy-Iiikinda, Szeged, Csik-Szék, Hódmezővásárhely stb. íme az ország mennyi vidékéről vannak kétségtelen adataink, hogy a betlehemezés dicséretes szokása még mindig növeli a katholikus nép ájtatosságát. Az említett helyek mindegyike mellett egy, néha több lejegyzett misterium szóll, melyeket természetesen sok más helyen is előadnak. Ezek a misteriumok többször vajmi kezdetlegesek, néha kidolgozottabbak, s talán a legterjedelmesebb a Kálmány Lajos gyűjteményében megolvasható és négy bemenetre oszló szegedi misterium, melyben a negyedik bemenet vizkereszti játék.
