Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
38 Az általánosan elterjedt fölfogás szerint minden galandíéregre nézve szükséges az ideiglenes gazda, miután a galandférgek, ha nem is mind cysticercusból, legalább az említett hólyagálczák egyikéből fejlődnek. Maga az Archigetes Sieboldii, melyről tudjuk, hogy álczaállapotban lesz ivaréretté, szintén többé-kevésbbé hólyagálcza stádiumon keresztül mén. De azért léteznek oly szerzők is, mint pl. Megnin, Hering stb. kik egyes galandlérgeknek egyenes, ideiglenes gazda nélkül, egy és ugyanazon gazdában való fejlődését is lehetségesnek tartják. Grassi kezdetben szintén csak az ismert úton járt s a harmadik emberi taeniának az u. n. Taenia nana-nak egyenes fejlődését lehetetlennek tartotta, ámbár álczákat fölnevelni nem sikerűit neki sem gerinczes, sem gerincztelen állatban. A régi adatokra támaszkodva Grassi a Taenia nana álczájának ideiglenes gazdáját az ismeretes lisztféregben, a Tenebrio moli- tor álczájában véli fölfödözni, melyben az előfordulni szokott cysti- cercoid már régibb idő óta ismeretes. De nevezetes körülmény, hogy Cataniában, a hol a Taenia nana oly gyakori, a Grassi által megvizsgált nagyszámú lisztférgek közűi csak egyetlen egy példányban, összesen csak két cysticercoidet talált és még néhányat egy blattában. Más gerincztelen állatokban nem fordult elő. Grassi ezalatt ama meggyőződésre jutott, hogy a szóban lévő taenia igen hasonlít a Taenia murinához, melylyel Cataniában főképen a mészárszékekben majdnem minden patkány van inücziálva, holott a megfelelő borsókák után ezen esetben is hiába kutatott a puhányokban, rovarokban és myriapodokban. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint a kellő óvatossági rendszabályok megtartása mellett etetési kísérleteket tenni. Az etetés utáni 3—5—8-ik napokon már találhatók voltak a patkányok belében 2 - 3—5 mm. hosszú taeniák tisztán kivehető proglottisokkel. Harmincz nap múlva már tojások is mutatkoztak az excrementumokban. Grassi a féreg fejlődését részletesen leírja és azt mondja, hogy a positiv eredmény eléréséhez legalkalmasabbak 1—3 hónapos fehér patkányok. Grassi és Calan- druccio etetési kísérleteket tettek emberekkel is, és pedig négy föl- nőttel és két gyermekkel. Csak az öt éves fiú, miután a Taenia muriná- nak nagyszámú izeit lenyelte, tüntetett föl positiv eredményt, a mennyiben 15 nap múlva a galandférgek csakugyan mutatkoztak nála és 50 példány el is hajtatott tőle. Egy másik fiú inficziáltatott az excrementumok gyűjtése alkalmával. Grassi e szerint a Taenia murinának egyenes, ideiglenes gazda nélküli és emberben való fejlődését is kísérletileg teljesen bebizonyi- tottnak tartotta. A tekintélyes helminthologok ezt megállapított ténynek tekintik. Grassi végre összehasonlítás utján azon meggyőződésre is jú- tott, hogy a Stein által 1854-ben a Tenebrio molitor álczájában talált cysticercoid teljesen megfelel ama álczának, melyet ő a Taenia murina tojásai- vagy proglottisaival való etetés után 24—36—50 órával későbben a patkányok vékony belében talált. Ezen tényből következteti tehát, hogy a Tenebrio mulitor napjaiban oda törekszik, hogy
