Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
35 hull. Akis, apró tüskealakú horgokat viselő fajoknál ezek maradandóbbak, miként ezt Taenia cucumerina is mutatja; a nagy hosszú horgokkal ellátott fajoknál egész sorok hullanak ki, úgy hogy ezeknél csak 2- -3 sor marad meg. Az állandó horgok a további növekedés alatt belül üres horgokká, kampókká válnak, széles tojásdad alappal s a meghajtott véggel a scolex hátulsó része felé fordítva. A horgok homorú oldalán föllépnek a nyújtványok. A hátulsó nyújtvány rendesen hosszabb, mint a mellső. Az első neveztetik nyélnek, a másik egyszerűen horognyújtványnak. Mindkettő kezdetben szintén üresnek látszik, de későbben tömöttek és nem bírnak hüvelyekkel mint a tulajdonképeni horgok. Cysticercus állapotban a horgok be vannak húzva és hegyeikkel a szivókák felé fordítvák. Ha a cysticercus elpusztul, akkor a horgok leesnek, de a rothadással igen sokáig daczolnak. Most kezdődik a test mellső részének képzése is egy üres cső alakjában, mely a fejcsap folytatását képezi; ez a galandíéregnek nyaki része, mely ha gyorsan nő, miként már említettük, mindenféle görbüléseket és tekervényeket képez, úgy, hogy gyakran a recep- taculum alakja nagyon megváltozik. A növekedés folytatásával a nyaki rész összeránczosodik mint egy harisnyaszár, mely felül nincsen megerősítve. Cysticercus és coenurusnál a ránczokba mész is rakódik le, mely ha megszaporodik, egész hüvelyt képez, mely természetesen a scolex védésére szolgál. A galandféreg teste ilyenkor még csak nehány milliméternyi hosszú és csak kivételeseu hosszabb, pl. Cysticercus fasciolarisnál 20 cm. és 300—350 ízzel is bir. Midőn a scolex a hólyagból nem közvetlenül, hanem közvetve fejlődik, akkor az u. n. tenyésztőkből az echinococcus rügyezik ki. Képzésénél ugyanazon tünemények lépnek föl, melyeket már az ébré- nyi hólyagnál emlíf ettünk. Az ébrényi hólyag differentialrétege lesz a tenyésztők cuticulája, ez alatt van azután a csiraszemcseréteg, mely az ébrényi hólyagéval összefügg, a másodlagos differentialréteg újonnan képződik, végre fellép a belűr és a tenyésztők is készen van, vagy magánosán, vagy nagyobb számmal, vagy rendes csoportokban, vagy minden rend nélkül. Az ébrényi echinococcus térméje tehát tetemesen megnagyobbodik és tartalmát szintén a már említett folyadék képezi. Ha csak egyetlenegy scolex képződik, akkor a hólyag steril része farkhólyagnak neveztetik és midőn a scolex kitűremlik, akkor ez testének hátulsó részén lóg. De midőn a galandféreg stádiuma bekövetkezik, csak nagyon kevés faj tartja meg ezen hólyagot, a legtöbb elveszti egészen. A leány- vagy unokahólyagokból kirügyezett tenyésztokban lényegileg ugyanaz ismétlődik, a mit a scolex képződési módjáról már mondottunk. Az Echin. scolicipariensnél a tenyésztokok, sőt az ezekben előforduló scolexek is átalakulnak termékeny vagy sterilis leányhólyagokká. De nem mellőzhetjük itt ama érdekes módnak ismétlését, melynek segítségével a természet ezen férgeknek fönmaradását biztosítani iparkodik az ál fal is, hogy az eddigiek szerint az ébrényi hólyagban benső rügyezés útján egy vagy több tenyésztők lép föl és minden 3*
