Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
36 tokban közönségesen több fejcsap, több scolex kibimbózik. A leányhólyagokra főképen jellemző, hogy a cuticular-rétegek száma több. Mind a tenyésztők, mind pedig a leánytok nyelek által összefügghetnek a primer vagy anyahólyaggal, vagy szabadon is úszhatnak a folyadékban. Az exogen és endogen rügyezés azonban csak akkor lehetséges, midőn a csiraszemcseréteg egészséges és fiatal; ha ez korán elfajul és beteg lesz, akkor találunk egy hólyagot culiculával minden proliferatio nélkül, ez az u. n. acephalocysta ; ha az egész generatio elhal, akkor kapunk egy acephalocysta gyarmatot. Az igen régi csiraszemcsék szintén elvesztik életképességöket. Vájjon kedvező körülmények között az egyszer elsatnyult hólyagféregcsalád új életre, új produkálásra képes-e, eddig nem tudni? Erős növekedés következtében a scolex mind a 3-féle hólyagféregben már igen korán ki is tűremiik és előre nyomul. Ez főképpen akkor következik be, midőn az aránytalanság már igen nagy, a scolex térméje és a receptaculum capacitása között. A kitüremlés a hólyagfal ízmai összehúzódásának, az ez által a folyadékra s így a csapra gyakorolt nyomásnak eredménye. A fejcsapnak kigyószerű mozgásai a kitűremlést szintén nagyban elősegítik. Szóval nem ritkaság a scolexet kitűremlett állapotban már a hólyagban találni. Cysticercus fasciolaris ilyenkor már csaknem totális hosszát éri el s csak a testén lógó hólyag mutatja, hogy miféle stádiumban van. A kitüremlés különben többnyire akkor szokott bekövetkezni, midőn a hólyagféreg a szabadabb galandléreg stádiumába lép. A scolexnek további fejlődése, mig a hólyagféreg eredeti helyén marad, nem lehetséges. A cysticercus ily állapotban létezhetik 3—6 évig, echinocorcus 30 évig; coenurusnak élettartama nem ismeretes, miután nagy elszaporodása rendesen a gazda halálát okozza. Kisebb-nagyobb számú évek múlva a hólyagféreg egyáltalában visszafejlődik ; a víz mennyisége megfogy, a fehérje elzsirosodik, nagy tömegű mész rakódik le, a hólyagféreg elzsirosodik, stb. Az így degenerált hólyagféreg természetét mutatják mindig a lehúllott, de mellette mindig található horgok. Az utolsó stádiumban levő, vándorlásra kész és új életmódra egészen fölfegyverezett hólyagféregnek további fejlődése csak egészen új gazdában és egészen másként berendezett lakásban lehetséges. Leginkább a ragadozó-, rovar- és mindenevő állatok falánksága teszi lehetségessé a további fejlődést. Ezen állatok a többi között ilyen hólyagférges falatokat is nyelnek le, és beleikbe jutnak az illető hólyagférgek. A gyomornedv feloldja a hólyagot s a scolex szabaddá válik; ezt a gyomornedv intensiv hatásától védi a már említett mészhűvely. A scolex tehát vándorol a vékonybélbe, horgai és szivókái segítségével a falba erősíti magát és bővében lévén a tápanyagnak, gyors léptekkel siet végczélja felé. Kezdetben a scolex igen energicus mozgásokat visz véghez; különösen a szívókák játéka igen eleven. Az igy kiszabadult scolex teste jóformán még üres, igen puha, de nemsokára kifejlődik teljesen a subcuticula s a tesf parenchymaticus szövete.
