Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
A galandférget elhajtó szerek száma már a régi időkben is igen nagy vala. így pl. az ide tartozó leghatékonyabb szert, t. i. a gránátalmafa kérgét ezen czélra már a régi görögök és rómaiak is használták. De azért nem kell azt gondolni, hogy a szóban lévő szer minenkor sikeresen használtatott vagy napjainkban is mindenki által használtatik. Valóban mondhatni, hogy miként a galandféreg- nek természetrajza, úgy az ellenszerek kezelése is egészen ezen század közepéig ingadozott. Majdnem minden Qrszágban más és más szer örvendett e tekintetben tekintélynek és daczára annak, hogy sikerük legtöbbször ritka és bizonytalan vala, mégis egy nehány, nagy összegek árán lett megvásárolva s a nép közé bocsátva. így állott a dolog a jelen század közepéig. Az Aspidium filix más, azután a terpentinolaj, a tökmagnak, a gránátalmafa kéregének stb.-nek hatása némely országban ismeretes vala ugyan, de csak némely vidéken, bizonyos helyeken. A galandféregnek tulajdonképeni kezelése eddig még nem létezett. A híres Wawruknak liécsben 1840- ben kiadott s ide vonatkozó munkája, 206 galandféreg elhajlási eseti>en alkalmazott szereket ismertet, ezek között sok olyan is van, melyek mai napság a legutolsó helyen állanak. Több praktikus ember megállapította a gránátalmafa kérgének nagy hírét, mely csakhamar a nép között is elterjedt. Lassanként az Aspidium filix más hatását is kezdték tanulmányozni. Ezek és más szerek után a kousso lett behozva. Nevezetes kísérleteket tettek e téren a kamalával is. Ezek mellett természetesen még több száz szert is találunk felemlítve, melyek therapeutikus értéke azonban igen változó s igen sokszor nagyon csekély vala. Csakhamar azonban fel lett vetve ama kérdés, hogy a biztos szerekben mi a tulajdonképen hatékony anyag? Így a gránátalmafa kérgében fel lett fedezve az u. n. pelletierin, az Aspidium lilix mas-ban a filixolin s a tökmagban a peporesin. De ezen a téren napjainkban is a vegytan számára még igen nagy jövő vár. A 17-ik század vége felé egy híres franczia orvos a galandféreg cl hajtására nézve kétféle módot állított fel: a) la méthode active-t, s b) la méthode douce-t. Az első mód állott hatalmasan működő, hashajtó s egyszersmind galandtéreghajtó szerek alkalmazásából. A másik mód szerint alkalmaztattak gyengén hashajtó szerek, pl, olajok az anthelmintikákkal egyesítve. Egy másik praktikus már 5-féle módot ajánl: l.Nagymeny- uyiségű hideg vizet. 2. Szénsavnak, aethernek és más ilynemű izgató vegyületeknek alkalmazását. 6. Némely esetben ajánlja az erősen ható különféle sókat. 4. Azt tartja, hogy a galandféreg érintkezésbe jővén a nagymennyiségű olajjal, ez megakadályozza légzését s így megfojtja. 5. Különféle anthelmintikákat, melyek a galandférget egyúttal megölni is képesek. Kaige Delorme már hét módot ajánl, melyek azonban époly kevéssé észszerűnk mint az előbbi öt. Davaine, az ismeretes, nagy «Traité des Entozoaires et des maladies vermineuses de l’homme et des animaux domestiques* 19 2*
