Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889

3 gét. A gazda a világért sem hagyná oda az árnyékos ház elejét. Minek fáraszsza, ízzaszsza öreg tagjait, mikor szép csöndesen elülhet, megpihenhet a kapu aljában és barát­ságosan elbeszélgethet hites társával, kinek jó szivét nagyra- becsüli, de néha boszankodik is a feleség jószívűségén. Néha bajokról, szenvedésekről kénytelen hallani, a mi neki, a munka és szerzés emberének szerfölött kellemetlen. Szí­vesen segit a szegényen, csak ne hallja panaszkodni, ne lássa sirni, mert az zavarja nyugalmát, öregségének egye­düli örömét. Azért áttereli a beszélgetés tárgyát újonnan szerzett kocsijára, gyönyörű lovaira, melyek vagyonosságá- nak legjobb hirdetői. A német gazda mindig büszke lovaira, szekerére. Földjein kivül lovaiban telik öröme. Göthe ki­tünően jellemzi tehát a délnémet embert, midőn lovaira büszkének, vagyonállapotára rátartósnak rajzolja. A jellemrajz szerencsés elemét képezi a németek conservativismusának belevonása. A minő kitűnő munká­ban a német, olyan csökönyös megszokott viselkedésének megőrzésében. Yan az öregnek egy megszokott hálókön­töse, házi kényelmességének elengedhetetlen kelléke. Ép azt adja oda felesége a szerencsétlen, elrongyollott rajnamelléki menekülőknek. Tudja, hogy ez a meglepetés kelletlenül éri majd férjét, de azt is tudja, hogy a ki csak az előbb dicsérte jótékony szivét, most restelleni fogja visszavenni szavát, s belenyugszik az asszony intézkedésébe, kit vég­tére is jóakarat, a női szív legszebb vonása: az irgalom vezetett cselekedetében. De mentségképpen mégis felhozza, nehogy magára haragitsa az öreget, hogy az a kabát már nagyon avult volt, aztán ő a maga ruháiból is sokat el­ajándékozott a szegényeknek. íme a nőnek tapintata, az okos asszony, ki felhasználva a bizalmas beszélgetés nyu­godalmas hangulatát, elhárítja magáról urának szemrehá­nyásait, és jót tesz tapintatosságával a szerencsétlen hon­talan ügyefogyottakon ! Társalgásuk közepette veszik észre, hogy a lakosság egy része porosán, kipirult arczczal visszatér. Köztük a pap s a gyógyszerész. Mindkettő jelentékeny szereplő az époszban és Göthe nézeteinek hű tolmácsai. Göthe soha nem politizált. Finom esztétikai érzékével távol tartotta költeményeitől az érdekek sokszor piszkos harczának í*

Next

/
Oldalképek
Tartalom