Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
4 belevonását. A szépet kereste mindenütt és csak a menynyiben a külső események a lélek rajzához járultak, anny- nyiben vonatkoztatott rájuk, de soha politikai pártoskodásból, mindenkor a legtisztább emberiesség intentioival. A papban és a gyógyszerészben kora két ellentétes áramlatának képviselőjét szerepelteti. Egyik a conservativ hajlandóságú mérséklő ember, ki a serény munkát s a nyugodt fejlődést a békés házi erények kultiválását mindennél többre becsüli, a másik a kor eszméitől megittasult phan- tasta, ki a múltat egy hajítással szeretné a sutba dobni s a dolgok egészen új rendje után áhítozik. Ott békés haladás, otthoni csönd, házi boldogság; itt haladás, javítás, rombolás, új eszmék, irányok sürgetése, a kedvencz szólamok. A fontoskodó gyógyszerész, mint szemtanú beszél a hontalanok szomorú sorsáról. Bőbeszédűségével korholja az osztatlan kiváncsiaskodást, mely inkább a mások nyomorúsága iránt érdeklődik, mint hogy a saját maga állapotával törődnék. Göthe finom humorral tudtunkra adja, hogy épen e hibában, melyet másoknál gáncsol, a gyógyszerész is leledzik, mert a hőség daczára, maga is elment a hontalanok megbámulására. Mily conservativ hibája fajunknak, melyre már az Üdvözítő figyelmeztette az embereket a gerendáról szóló példálózásával! A pap emelkedettebb szellemével a kíváncsiságot egészen más szemmel nézi. Szerinte az kellő mértékben jó oldala természetünknek, nélküle nincs tudni vágy, e nélkül pedig nincsen tudás, haladás, szóval kultúra. Összes haladásunk alapja kíváncsiságunk, mely, mint minden e földön, jót és rosszat is hozhat egyaránt. Még a fiatalság vidám gondtalansága is pártolásra talál nála, A bosszús gyógyszerész e tbemánál moralizálni kívánt és szidni akarta, a hogy a zsémbes öreges tehetetlenség tenni szokott, ajót- rosszat egyaránt egykedvűen elfogadó, az élet komolyságával nem sokat törődő fiatalságot, mely a helyett, hogy maga dolga után látna, kimegy idevetődött idegeneket nézni. A pap emberismerete itt is mentséget keres és talál a fiatalságnak élénkségében és kiforgatja a gyógyszerészt okoskodásából. Érdekes ellentétet képez az utóbbinak félénksége, aggó-
