Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
Göthe: Hermann und Dorothea-jának tartalmi fejtegetése a VII. osztályban. Göthe Faustja és Hermann und Dorothea czimű idyllikus eposza költői működésének legkiválóbb alkotásai. Faustot csak most kezdik igazabban érteni és magyarázni, de a Faust-irodalom még nem jutott nézeteiben megállapodásra, azért az be sem juthatott a középiskolákba, ámbár művésziesség és tartalmi tekintetben szédületes magasságban áll akár Egmontja, Tassoja vagy Iphigeniája fölött, — Hermann und Dorothea czimű népies éposza azonban megjelenése óta valóságos népkönyve a németnek, egy német Iliász, a melyet nemzeti művelődést sürgető századunkban ép oly szorgalmasan olvasnak odakünn, mint nálunk például Aranynak népies elbeszéléseit. A népies elemnek költői felkarolását Herder sürgette, Göthe pedig megvalósitotta. Nagy elődjeinek Hart- mann von Aue, Gotfried von S tr as s b urg, Wolfram von Eschenbach műéposzaitól tiszta népies jellege által különbözik Göthe eposza. Nincs itt romantika, varázsital, csodálatos elem, legföljebb a sejtelmes vonatkozásoknak s a véletlennek költői beleszövése. Alakjai a nép emberei, a szinhely: egy igénytelen délnémet város, ideje a közelmúlt, az egész egy délutánnak rövid, vonzó történelme. Történeti alapja az, hogy Firmian gróf miatt 1735-ben nehány salzburgi család menekülni volt kénytelen déli Németországba. A menekülők között volt egy feltűnő szépségű leány, Dorothea, kit egy gazdag délnémet birtokos fia feleségül vesz. E rövid vázlat Göthe kezei között idylli époszszá lett. Vele megalapította ez irodalmi műfajt, melyet előtte Voss „Luise“ czimű polgári idylljével megki- sérlett ugyan, de hatás és siker nélkül. A mint Schiller a Róm. kath. Értesítő. 1
