Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889

34

barátja a hiú udvarlásoknak, az üres tetszelgésnek, a divatos hóbortnak. Az új eszméket eló'ször a régiekhez méri, nem tüzeskedik érettük, de ha jobbaknak találja, szi- vesen elfogadja őket. A biztosan fizető mezei gazdálkodás jobban illik eszmélődő, folyton szerénykedő érzelmes természetéhez, mint a prózai élelmességre és raffinement-ra alapított pénz-üzérkedés. Valódi embereket és valódi érzelmeket keres. Nem pajtáskodik, nem köt ideig-óráig tartó ismeretségeket. De a mint Dorotheának nemes határozottságát, áldozatkészségit, szinről-szinre látja, érzi, hogy e valódi asz- szony való hozzá. Ez egyszeri ismerkedése kihat egész életére.

Fiának szeretetteljes segítője édes anyja. Ha igaz az, hogy a fiuk rendszerint anyjuk természetét öröklik, úgy igen találó az éposznak e két sympathicus alakja. Okos, meggondolt asszony, csupa szív férje és fia irányában. Ér- zelmességét, nyugodt temperamentumát tőle örökölte Hermann. Határtalanul szereti az anyját, a mint Göthe szerette édes anyját. Megnyitja előtte szivét, bánatában zokogva borul keblére, de engedelmes, tisztelettudó atyja iránt is, kinek keménységét egyetlen rossz szóval sem illeti. Minderre anyja szoktatta! Tudja, hogy a boldog házasság nem az értelem, a számítás műve, pedig boldoggá akarja látni fiát, azért mindenképen segítségére jő, hogy Dorothea legyen a felesége. Ó említi meg legelébb az örömhirt, hogy gyermekük házasodni készül, ő látja el tanácsokkal a fiút, hogyan és mikor beszéljen ez ügyben apjával, ő vigasztalja meg a zokogó Dorotheát, s ő mondja ki első Ízben, hogy nem ereszti hazulról fia „menyasszonyát“ — szóval a családnak valódi géniusza: a jó anya intézkedik mindenben, hol a boldogság megál 1 apodásáró 1 van szó.

Dorothea a női határozottságnak képviselője s Hermann jellemének sziiksógképi kiegészítője. Az utóbbi a békés — az a háborús viszonyok között erős, kitartó és türelmes. Egyedüli gyámola: rokona meghalt, vagyonát szétkapkodták, Dorotheának semmi sem jutott. Vőlegénye a fran- cziák elleni harczban esik el, elhagyatottságában kibúj do- sik a hontalanokkal, bizonytalan jövőnek nézve eléje, a mi azonban el nem keseríti, el nem csüggeszti mert perezre sem feledkezik meg a nőnek legszebb hivatásáról: az önfeláldozásról. A hol szerét teheti, mindenütt segít, nem