Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889

34 barátja a hiú udvarlásoknak, az üres tetszelgésnek, a di­vatos hóbortnak. Az új eszméket eló'ször a régiekhez mé­ri, nem tüzeskedik érettük, de ha jobbaknak találja, szi- vesen elfogadja őket. A biztosan fizető mezei gazdálkodás jobban illik eszmélődő, folyton szerénykedő érzelmes ter­mészetéhez, mint a prózai élelmességre és raffinement-ra alapított pénz-üzérkedés. Valódi embereket és valódi érzel­meket keres. Nem pajtáskodik, nem köt ideig-óráig tartó ismeretségeket. De a mint Dorotheának nemes határozottsá­gát, áldozatkészségit, szinről-szinre látja, érzi, hogy e valódi asz- szony való hozzá. Ez egyszeri ismerkedése kihat egész életére. Fiának szeretetteljes segítője édes anyja. Ha igaz az, hogy a fiuk rendszerint anyjuk természetét öröklik, úgy igen találó az éposznak e két sympathicus alakja. Okos, meggondolt asszony, csupa szív férje és fia irányában. Ér- zelmességét, nyugodt temperamentumát tőle örökölte Her­mann. Határtalanul szereti az anyját, a mint Göthe sze­rette édes anyját. Megnyitja előtte szivét, bánatában zo­kogva borul keblére, de engedelmes, tisztelettudó atyja iránt is, kinek keménységét egyetlen rossz szóval sem il­leti. Minderre anyja szoktatta! Tudja, hogy a boldog há­zasság nem az értelem, a számítás műve, pedig boldoggá akarja látni fiát, azért mindenképen segítségére jő, hogy Dorothea legyen a felesége. Ó említi meg legelébb az örömhirt, hogy gyermekük házasodni készül, ő látja el ta­nácsokkal a fiút, hogyan és mikor beszéljen ez ügyben apjával, ő vigasztalja meg a zokogó Dorotheát, s ő mondja ki első Ízben, hogy nem ereszti hazulról fia „menyasszo­nyát“ — szóval a családnak valódi géniusza: a jó anya intézke­dik mindenben, hol a boldogság megál 1 apodásáró 1 van szó. Dorothea a női határozottságnak képviselője s Her­mann jellemének sziiksógképi kiegészítője. Az utóbbi a bé­kés — az a háborús viszonyok között erős, kitartó és türel­mes. Egyedüli gyámola: rokona meghalt, vagyonát szétkap­kodták, Dorotheának semmi sem jutott. Vőlegénye a fran- cziák elleni harczban esik el, elhagyatottságában kibúj do- sik a hontalanokkal, bizonytalan jövőnek nézve eléje, a mi azonban el nem keseríti, el nem csüggeszti mert perezre sem feledkezik meg a nőnek legszebb hivatásáról: az önfel­áldozásról. A hol szerét teheti, mindenütt segít, nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom