Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
a magasabbra való törekvés, a franczia eszméktől áthatott kornak visszhangja. Vele ellentétes a mindent megrostáló, életbölcsességével és vallásosságával kibékítő papnak jelleme. Hermannal s a fiúnak anyjával együtt e három alak képviseli a megállapodott viszonyoknak, a reális munkának, józan haladásnak pártolóit: az okos conservatismust mely el nem zárkózik ugyan a haladó kor követelményei elől, de a meglevőt sem rontja le azonnal a bizonytalannak kedvéért, ügy látszik, e józan világnézet Göthe gondolatainak letíikrözője: Hermann, az anya, s a plébános az ő előrelátó okos elveinek szószólói? Az újító szellemnek képviselői: a kocsmáros, de kivált a felületes, könnyen hevülő gyógyszerész, ki minden új gondolatnak, szokásnak, elvnek rendkívül neki lelkesedett pártolója s ha tettereje arányban állana enthusiasmu- sával és legyőzhetné kicsinyes önzését, a legderekabb polgár vált volna belőle. Göthe nevelésével mentegeti a komikus alakot. A kocsmáros a haladásnak határozott hive. Közte s a gyógyszerész között az a különbség, hogy a mit ő jónak felismer, azt keresztül is viszi, mig ellenben a gyógyszerész a szónál marad; továbbá, hogy nemcsak maga akar előhaladni, hanem a haladást anyagi, szellemi és társadalmi téren az összesre szeretne kiterjeszteni. Buzgólko- dik a város szópitósón, a mezei gazdálkodást pénzgazdálkodással akarná felcserélni, azért szeretné fiát a gazdag kereskedő leányával is összeházasítani, hogy a jövőnek új gazdasági módjába beletanuljon a fiú. Ezért szörnyen bántja fiának csöndes, kevósbbó mozgékony természete, melyet ő érzéketlenségnek, nyers maradiságnak korhol; haragra lob- bantja szerencsétlen választása, mely összes terveit szót- kúszálta. Szive azonban alapjában jó, s midőn gyermekének egyéni boldogságára gondol, mely az ő atyai helybenhagyásától függ, midőn a szép Dorotheát látja, ki jó házi nevelésének finom érzésével és viselkedésével atyai szivébe lopózik — megtántorodik határozatában, az apa felülkerekedik az ambicziózus polgáremberen, — beleegyezik fiának házasságába. Az imént kigúnyolt szegény Dorotheát gyermekének fogadja. Hermann az egyéni derelcasságnak, a férfias becsületességnek képviselője. Idegenkedik a léhaságoktól, nem Róm. kath. Értesítő. 33 . ; 3
