Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889

— 32 hol aztán nemének és természetének legmegfelelőbb hely­zetben : a naiv kútjelenetben szerepelteti. A VIII. ének fe­szült várakozást ébreszt a kettőnek szem érme tes bátorta­lansága miatt, mely a IX. énekben catastrophára, majd szerencsés kifejlődésre vezet. Mesteri a cselekvény belső berendezettsége, melynek esztétikai törvényét Göthe födözte fel. Innere formnak, belső alaknak nevezte s az aurea s ceti ónak szabályait alkalmazta reá. Eposza He- rodot 9 múzsája szerint 9 énekből áll. A második ének­ben szerepel először Hermán, a 7-ikben Dorothea. Az aurea sectio elve a részek egyenlőtlenségére van alapítva s igy szól, hogy a kisebbik rész úgy viszonylik a nagyobbikhoz, mint az utóbbi az egészhez. Tehát hogy az éposznak két fő alakja a 2. és 7-ik énekbe van beosztva, a belső be­rendezésnek következő aurea sectionalis aránylatát lehet fölállítani 2:7 — 7:9. Mathematikailag absurdum ugyan, de esztétikailag általán elismert elv. S ha az ének emel­kedőtartalmifontosságát ez arány szerint mérlegeljük, azon­nal szembe ötlik ez aránylat helyessége. Göthének e neve­zetes elvét Arany János ismertette meg nálunk legelő­ször, ámbár Petőfi és más igazi költő akár tudatosan, akár öntudatlanul gyakorlatilag elégszer alkalmazta. Az eposznak egyéb megszokott külső szépítő eszközeit hiába keressük benne. Nincs itt allegória, nincsenek Voss- féle hasonlatok, nincsenek czifra jelzők — az előadás ele­jétől végig naiv, természetes és igazi. A középosztály egy­szerű emberei nem deklamálnak Hornén jelzőkkel és czi- kornyás allegóriákkal. Beszédjük oly igaz és mesterkélet­len, a minő a lelkűk. Mégis Göthe valamennyi alakja költői! Nem par- lagias, köznapi, mint Voss „Luise“ czimü hasonló fajú eposzának személyei. Nincs rajtuk semmi a plebejusi nyer­seségből, a prózai bárdolatlanságból: emberek ugyan test­ben és lélekben, a minőket a mindennapi élet eleget szolgáltat, de valamennyinek characterét egy magasabb, idealisabb szempontból rajzolja Göthe. Még a gyógyszerésznek kevésbbé rokonszenves elvi határozatlanságát, félszeg enthusiasmusát is — helytelenül vezetett nevelésére vezeti vissza a költő. A korcsmáros rátartós vagyonára és szeretné magát meg vá­rosát emelni, de ez ambicziónak nemes a rugója: t. i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom